Budapest akkori állapotait a következő fejezetben tárgyaljuk, de kis ízelítőként ismerkedjünk meg azzal a kalandos tejvizsgálati módszerrel, amelyre a lelkiismeretes hivatalnok kényszerült, ha megbízható eredményt kívánt felmutatni a fővárosban árusított tej minőségéről.
Egan Ede, minden akkori kerületre egy napot szánva, tíz napon keresztül járta bérkocsival a várost. Egy hordárral minden eladónál (boltban, házalóktól és kávémérésben egyaránt) bögrényi tejet vásároltatott és azt a szomszéd utcában várakozó bérkocsinál külön-külön jelzéssel ellátott kannákba töltötték. A vizsgálat olyan elszomorító eredménnyel járt, hogy a Felügyelőség állandó utcai és vasúti hatósági ellenőrzést javasolt. Történtek lépések, de csak alkalomszerűen és ennek megfelelő hatástalansággal.
Egan Ede már akkor szembekerült egyrészt azokkal, akik a tejpiac ellenőrizetlenségéből komoly hasznot húztak, másfelől a hatóságok korrupt szelektíven ítélkező, jobbik esetben csak lusta, nehezen mozgó képviselőivel.Az igazi gondot viszont akkor vette a nyakába, amikor pár év elkedvetlenedés és külföldön töltött időszak után szakmai indíttatásból elvállalta a minisztérium úgynevezett "hegyvidéki akció"--jának vezetését. A monarchia legnyomorúságosabban viszonyok között élő népének a ruszin szegényparasztságnak a megsegélyezését.
A végrehajtáshoz elég szerény eszközöket kapott: a 4000 családnak juttatott 12000 hold mérsékelt díjú legelő és néhány ezer részletfizetésre átadott tenyészmarha az éhínséggel küszködő nemzetiség problémáját nem oldhatta meg kielégítően.Ezért persze igazságtalan lenne a jó-szándékú szakembert felelősségre vonni, ahogyan azt az Új Magyar Lexikon teszi. A támogatás összegéről természetesen nem ő döntött, reflektorfénybe került közéleti szereplése nyílt és szókimondó természete folytán számára semmi jót nem hozott. Az adott időszak spekulatív politizálását ismerhetjük Szabó István Rédl ezredes című filmjéből.
A végzetes baleset 1901 szeptember 20-án (különös véletlen, hogy ez a Központi Tejcsarnok 18 éves születésnapja) Ungvár környékén történt egy gépkocsi úton. Egan Ede kérte a vele utazókat, hogy álljanak meg egy dombnál, mert szeretné új "Mauser"-jét kipróbálni. Kiszállás után, a sáros kaptatón felfelé haladva megcsúszott és elesett.A töltött fegyver ennél a mozdulatnál a földnek ütődött és olyan szerencsétlenül sült el, hogy az alig 50 éves mezőgazdászt halálosan megsebesítette. A körülötte zajló vitákra jellemző, hogy volt, aki vastag röpiratokban bizonygatta, hogy Egan Edét meggyilkolták. A hatósági vizsgálat azonban a fentebben leírtakat igazolta.
Egan Edének a magyar tejipar létrehozása és fejlesztése terén szerzett érdemeit a hálátlan utókor kellően még nem méltányolta.
E történet közreadójának megjegyzése: A magam nevében aki ültem hat évet abban az igazgatói székben, amely utódja lehet az 1883 szeptember 20-án Egan Ede közreműködésével alapított Központi Tejcsarnok Szövetkezeti Rt-nek, főhajtással elismerem Egan Ede szakmai nagyságát és a "tejipar" első úttörő, de máig ható munkásságának eredményét.
Egan Ede éltének és munkásságának megítélése (Az Új Magyar Lexikon) szerint egyoldalú, de túlhaladott álláspont, mert az utóbbi időben sokan foglalkoznak Egan Ede ruszinokért tett szerepével. Nem véletlen, hogy a "ruszinok megmentője" jelzővel van benne a mai köztudatba.
Egan Ede szobrot és emlékművet kapott Kárpát-alján Ungvár mellett 2009. szeptemberében halálát követő 108-ik évben
Azért hálás ez az utókor.
folyt. köv.
Csak egy megjegyzés. Lehet, hogy csak nekem számít, de balra igazítva jobban olvasható a szöveg. Szerintem. Így sorkizártan nagyon nehéz.
VálaszTörlés