A szabadságharc dicsőséges, de nyugtalan évei, és az azt követő megtorlás (nevével ellentétben lehangoló "Bach-korszak" az osztrák-magyar kiegyezés konszolidált körülményeket teremtett az országban, és ekkor már nem kellett különösebb bátorság a tőkebefektetésekhez.A lehetőségek minden téren hatalmasak.Gondoljunk csak bele, hogy röpke pár év alatt a vasutak teljesen behálózták a Kárpát- medencét, vagy, hogy Metternich íróasztalánál már az a gróf Andrássy Gyula ül, akinek egykoron (a Szabadságharc alatt viselt dolgai miatt) a halálos ítéletét iktatták.
Kitört a gründolási láz. A lehetőségeken túllépő délibábos tudatlanság és a tudatos üzérkedés ugyan rövid időre kisebb válsághoz vezetett 1873-ban, de ezután a tőkés fejlődés felveszi a normális európai ütemet.
A 70-es, 80-as évek hozzák meg a mezőgazdaság igazi átalakulását is. A stabilizáció,hitellehetőségek, a monarchia hatalmas felvevő piacának biztonsága, és a technikai fellendülés, (témánknál maradva: Lefeldl és de Laval urak találmányai) együttesen nagy kezdősebességgel mozdítják el a holtpontól az élelmiszer-termelést, iparszerű formákat alakítva ki a hagyományos házi manufaktúrás feldolgozás helyett.
Az, hogy a szarvasmarha tenyésztés a mezőgazdaság nehézipara, ezekben az években találták ki.
Most jött el a "betses társaságoknak" ideje.Sorban alakultak meg a tejtermelő gazdák szövetkezetei, -a legelső Reiszig Alajos kámoni birtokos kezdeményezésére 1882-ben, Szombathelyen.
Létrejöttüket a gazdák jól felismerhető érdekein túl a hatóság ösztönzései is nagyban segíti.
A fent említett miniszter nagyon jó érzékkel egy külhoni iskolákban jól képzett, kellő gyakorlattal rendelkező 31 éves fiatalembert helyezett az OTF élére, akit Egan Edének hívtak
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése