Háborús évek
Budapest napi tejfogyasztása 1912-ben 280-290 ezer liter, 1913-ban 304 750 000 liter, ehhez jön még 50-80 ezer liter milimári (tejes kofa) szállítmány. A lakosság száma tovább nő, s egy tanulmány szerint minden újabb 100000 lakos 36 000 literrel emeli a szükségletet.Mindenki előtt világos, hogy a legüdvözítőbb megoldás az lenne, ha a főváros a saját kezébe venné a tejellátást., monopolizálva, saját üzemekkel. Már akkor újra felmerül a terv, hogy figyelembe véve a valós, már kialakult állapotokat, ezt a KT-ra (Központi Szövetkezeti Tejcsarnok Rt) támaszkodva oldják meg. A kiszivárgott hírek nem mindenütt találnak egyöntetű helyeslésre. A Népszava már 1909-ben tiltakozott a feltételezett búsás megváltási ár, s " a KT városatya igazgatójának (Gerlei Lajos) püspöki fizetéssel való alkalmazása" ellen.Fölösleges volt a riadalom, mert a tanács, régi jó szokásához híven, csak akkor lépte meg ezt a döntő lépést, mikor már égett a ház.
A sanda nagyhatalmi politika és Ferdinánd főherceg balul sikerült nyári kirándulása Szarajevóba, megváltoztatta a dolgok eddigi jó irányú folyását. Egycsapásra kiderült, hogy : Ha háborúnak, vérontásnak, emberpusztításnak csak halvány jogosultsága lehet a világon, akkor ez a háború elkerülhetetlen szükség, halaszthatatlan kényszer.Hajókötélnek való idegek is berzenkedtek volna a szerb szemérmetlenségek és hepciáskodások tömege ellen, - mi tűrtük békén, amíg csak gyilkot nem fentek, bombát nem töltöttek, amikkel kioltották a trónörökös és felesége életét..." ( A lényeget tekintve mindegy, de a Svejk-ben azt olvastam, pisztoly volt: " Hetet bele, mint Szarajevóban"
Dalolva vonulnak be a mozgósított legények, zeneszóval járják be az utczákat, s több mint bizonyos, szinte tánclépésbe mennek a csatatérre és dalolva rohannak, ha kell ágyútűzbe, szuronyerdőbe!
A háborús pszichózis, a felkészületlenség és a problémák szokatlansága okozta egyéb anomáliák mellett, a mozgósítással egy időben a tej termelése, szállítása és forgalomba hozatala körül is nehézségek támadtak. A csapatszállítások prioritása miatt a tej 50%-a megsavanyodva érkezik a fővárosba. A szállítási gondok kapcsán akkor merül fel először, hogy Kelenföldön tejtároló központot kellene építeni, ahonnan aztán aztán városi villamoson lehetne eljuttatni rendeltetési helyére az árút. A tejgazdaságokból eltünedeznek a a munkáskezek, amelyek fejték a teheneket és hordták a trágyát, mert sürgős megrendelésre lövészárkokat kellett ásniuk valahol Szerbiában. A korpa és egyéb takarmányok ára lassan kúszásba kezdett fölfelé, és egyszer csak kialakult az a helyzet, amikor már nem volt kifizetődő tejet termelni. Az OMGE (Országos Magyar Gazdák Egyesülete) kéri a mezőgazdasági kormányzatot, hogy az 1914 augusztus 1.-ig megkötött szerződéseket semmisítse meg, s adjon rá lehetőséget, hogy a kialakult helyzetnek megfelelően újak köttessenek. Ugyanakkor indítványozza, hogy korlátozza a fejőstehenek levágását, csökkentsék a húsfogyasztást.
A KT 1913-14-ben még teljes lendületben van, az első évben 33 millió liter tejet, 14-ben 5 millióval többet (38 millió ) dolgoz fel. Ebből napi 130 ezer liter hadikórházaknak és közétkeztetésnek naponta 24 ezer litert szállít, a többit kaphatja meg a széles közönség.
A szövetkezetnek még arra is telik, hogy éppen a háború első évében szavazza meg egy nyugdíjintézet felállítását tagjai és foglalkoztatottjai számára.
1914 augusztusában a tej ára újra emelkedett, ugyanakkor a ma is olyan divatos, burkolt áremelés is elburjánzott.Válogatott elnevezésű (gyógy, kóser, és pasztőrözött) tejek kerültek forgalomba, mindig magasabb áron.
1915-16-ban a budapesti tejellátás fokozatos összeomlásnak lehet tanúja a kedves vásárló.A 14-ben emlegetett problémák súlyosbodtak, s a háború előtt még virágzó tejtermelést lassan megfojtották. A behozatal és a helybeli termelés egyre csökkent, míg a békeidőben 300-350 ezer liter jött be naponta, 1915 novemberében már csak ennek fele. A világháború előtt a városi tehén állomány 3 ezeren felüli volt, most ez is a felére csökkent. Míg 1914 júliusában 1 liter kannatej 26 fillérbe, 1 liter palackos 32 fillérbe került, addig a kereskedők és milimárik 1915 áprilisában 48-50 fillért is elkértek 1 liter gyenge tejért.A nagyvállalatok tudtak megmaradni a régi áraiknál, a kannából kimért tej 40 fillért, az üvegesért 44 fillérért vesztegették. A tejhamisítás reneszánszát élte, 33%-ról 80%-ra ugrott. Még a nyári időben felhasznált jég is 2 fillért tett hozzá az árakhoz.
1915 május 6.-án a belügyminisztérium végre a fogyasztók segítségére sietett. Július 15.-ei hatállyal maximálta a tejárakat. A nagybani kannás tej árát 36 fillérben, a zárt palackos árát 41 fillérben, a kimért tejét 41 fillérben állapította meg, s az ellene vétőket drasztikus felelősségre vonással fenyegette. Egyidejűleg fontolóra vette a tejszín gyártás betiltását. A Bécsben már sikerrel alkalmazott intézkedés azonban heves ellenállásra talált a vállalatoknál. A KT mellett ekkor a legerősebb cég a Budapesti Általános tejcsarnok Rt (ÁT) 1913 évi mérlege 51550 korona nyereség. Az akkori 900 000 lakos napi 300 000 literes fogyasztásából a KT 150 000, az ÁT 120 000-et fedez.
A Népszava ugyanabban a számában, amelyben hírül adja a Lusitánia elsüllyesztését, dr, Bárczy István főpolgármester figyelmébe ajánlja, hogy Folkusházy Lajos tanácsos úr helyett egy hozzáértő személy is irányíthatná a közélelmezés ügyét, mert jelen helyzetben pont a kisgyerekes szegény emberek nem jutnak tejhez: a KT által gyártott Székely-féle gyerektej 70 filléres, nevetségesen magas árat megfizetni képtelenek.
Az ár maximalizálása ugyanis visszafelé sült el, a tej még kevesebb lett. A milimárik többsége, akik már nem a saját istállóikból, hanem egyes nagykereskedőktől hordták a tejet, most vagy felhagytak ezzel a tevékenységgel, vagy igyekeztek a portékáikat a város határain kívül eladni.
Augusztus 10.-én újabb kiskapu zárult be a kis és nagykereskedők előtt: különleges tejek árát is maximalizálták és forgalmukat is szabályozták.A Pasteur-tej zsírszázalékát kötelezően 3,6%-ban határozták meg. (Ezt a fajtát ezzel egy időre ki is végezték, mert ezt a %-ot egyik vállalat sem tudta garantálni.) az árat 48 fillérben, a gyógy-tejét (csökkentett kazeintartalmú) 70 fillérben, engedélyezték. Ezeket a termékeket csak a két nagy (KT, ÁT) árusíthatta, az összforgalmuk 3% erejéig.
Dr Kerfer szellemesen jellemzi a helyzetet az Állattenyésztési és Tejgazdasági lapokban: " A tejhiány leginkább a fővárosban érezteti hatását, mert az itteni tanács volt az, amely rendet akart tenni. Sajnos csak akart, mert a székesfőváros nagyérdemű közönsége irtózik a rendszabályoktól és eddigelé nem volt még oly rendelet, melyet igen elmésen és gyönyörűségesen ki ne játszott volna. Ez a háború okozta leleményesség nem csak a tejkereskedőknél, de a fogyasztóknál is megmutatkozik. Az egyik azért fél, hogy magasabb árat kapjon a tejért, mindenféle elnevezéssel különböző tejféléket hoz forgalomba, (kóser, pasztőrözött, gyógy, főző,javított,lefölözött, stb) a másik, midőn érzi, hogy csak gyermek és beteg jut majd tejhez, tömegesen lép a betegek sorába."
Természetesen nem csak tejből volt hiány, hanem egyszerűen mindenből. Eljött a segéd-, pót-, meg az álmegoldások ideje. Friedenthal (tükörfordításban: Békevölgyi) professzor Berlinben kikísérletezik a szalmából sütött kenyeret, a Gazdasági lapok arra oktat, hogyan lehet tyúkot kakas nélkül megtojatni, lassan minden férfi munkakörben túlsúlyba kerülnek az asszonyok és a bőrhiány arra az evidenciára döbbenti rá a Központi hatalmak polgárait, hogy a mezítlábas járás nagyon egészséges.
A szórakoztatásnak új műfaja tűnt fel a Pasaréten. Egy nagyszerű vállalkozó lövészárkokat ásatott és itt az érdeklődő közönség a saját bőrén tapasztalhatta, hogy mindenfelé oroszlánként harcoló hőseink mit éreznek a zord időjárásban egy krumpliveremben, megcsodálhatta a tábori konyhát, a fényszóró gyakorlatot, a világító bombákat és a pisztolybemutatót. Nem volt érte pénz azaz 50 fillér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése