2011. szeptember 26., hétfő

Egan Ede munkássága (Második rész)

Budapest akkori állapotait a következő fejezetben tárgyaljuk, de kis ízelítőként ismerkedjünk meg azzal a kalandos tejvizsgálati módszerrel, amelyre a lelkiismeretes hivatalnok kényszerült, ha megbízható eredményt kívánt felmutatni a fővárosban árusított tej minőségéről.
Egan Ede, minden akkori kerületre egy napot szánva, tíz napon keresztül járta bérkocsival a várost. Egy hordárral minden eladónál (boltban, házalóktól és kávémérésben egyaránt) bögrényi tejet vásároltatott és azt a szomszéd utcában várakozó bérkocsinál külön-külön jelzéssel ellátott kannákba töltötték. A vizsgálat olyan elszomorító eredménnyel járt, hogy a Felügyelőség állandó utcai és vasúti hatósági ellenőrzést javasolt. Történtek lépések, de csak alkalomszerűen és ennek megfelelő hatástalansággal.
Egan Ede már akkor szembekerült egyrészt azokkal, akik a tejpiac ellenőrizetlenségéből komoly hasznot húztak, másfelől a hatóságok korrupt szelektíven ítélkező, jobbik esetben csak lusta, nehezen mozgó képviselőivel.Az igazi gondot viszont akkor vette a nyakába, amikor pár év elkedvetlenedés és külföldön töltött időszak után szakmai indíttatásból elvállalta a minisztérium úgynevezett "hegyvidéki akció"--jának vezetését. A monarchia legnyomorúságosabban viszonyok között élő népének a ruszin szegényparasztságnak a megsegélyezését.
A végrehajtáshoz elég szerény eszközöket kapott: a 4000 családnak juttatott 12000 hold mérsékelt díjú legelő és néhány ezer részletfizetésre átadott tenyészmarha az éhínséggel küszködő nemzetiség problémáját nem oldhatta meg kielégítően.Ezért persze igazságtalan lenne a jó-szándékú szakembert felelősségre vonni, ahogyan azt az Új Magyar Lexikon teszi. A támogatás összegéről természetesen nem ő döntött, reflektorfénybe került közéleti szereplése nyílt és szókimondó természete folytán számára semmi jót nem hozott. Az adott időszak spekulatív politizálását ismerhetjük Szabó István Rédl ezredes című filmjéből.
A végzetes baleset 1901 szeptember 20-án (különös véletlen, hogy ez a Központi Tejcsarnok 18 éves születésnapja) Ungvár környékén történt egy gépkocsi úton. Egan Ede kérte a vele utazókat, hogy álljanak meg egy dombnál, mert szeretné új "Mauser"-jét kipróbálni. Kiszállás után, a sáros kaptatón felfelé haladva megcsúszott és elesett.A töltött fegyver ennél a mozdulatnál a földnek ütődött és olyan szerencsétlenül sült el, hogy az alig 50 éves mezőgazdászt halálosan megsebesítette. A körülötte zajló vitákra jellemző, hogy volt, aki vastag röpiratokban bizonygatta, hogy Egan Edét meggyilkolták. A hatósági vizsgálat azonban a fentebben leírtakat igazolta.
Egan Edének a magyar tejipar létrehozása és fejlesztése terén szerzett érdemeit a hálátlan utókor kellően még nem méltányolta.
E történet közreadójának megjegyzése: A magam nevében aki ültem hat évet abban az igazgatói székben, amely utódja lehet az 1883 szeptember 20-án  Egan Ede közreműködésével alapított Központi Tejcsarnok Szövetkezeti Rt-nek, főhajtással elismerem Egan Ede szakmai nagyságát és a "tejipar" első úttörő, de máig ható munkásságának eredményét.
Egan Ede éltének és munkásságának megítélése (Az Új Magyar Lexikon) szerint egyoldalú,  de túlhaladott álláspont, mert az utóbbi időben sokan foglalkoznak Egan Ede ruszinokért tett szerepével. Nem véletlen, hogy a "ruszinok megmentője" jelzővel van benne a mai köztudatba.
Egan Ede szobrot és emlékművet kapott Kárpát-alján Ungvár mellett 2009. szeptemberében halálát követő 108-ik évben 
Azért hálás ez az utókor.
folyt. köv.

Egan Ede munkássága (Második rész)

Budapest akkori állapota

2011. szeptember 22., csütörtök

Egan Ede munkássága (Első rész)

1882 november 24-én az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) szakosztályülésén olyan alapos elemző, tényekben gazdag és élesen kritikus előadás hangzott el a tejtermelés és értékesítés hazai helyzetéről, hogy még az OMGE sokat próbált tagjainak is leesett az álla.
Egan Ede -mert ő volt a felolvasó- fiatal kora ellenére sem volt a feltétlen kritika híve. Miután közölte, miszerint " Budapest tejliferánsai többet rángatják a kútgémet, mint a tehén tőgyét",  -konstruktív javaslatot tett a tejtermelés bizonytalanságainak megszüntetésére.Nevezetesen: tejszövetkezet és tejcsarnok felállítására, tejpropaganda beindítására, egyben kész szabályszervezetet is kínált a tej ellenőrzésére a fejéstől az elárusító pultokig.
A 31 éves mezőgazdasági szakember nem csak elméletekkel támasztotta alá ötleteit, lévén maga is gyakorló, nemzetközi szinten is összehasonlítással bíró gazda. Ír ősnemesi származású édesapja (id. Egan Ede) a legelsők között alapított borostyánkői birtokain jól prosperáló tejgazdaságot, amelynek igazgatását 1881-ben bekövetkezett halálakor fiára hagyta.
Egan Ede azonban igyekezett ennél sokkal szélesebb körben munkálkodni, amely nem csak a korabeli köz javát szolgálta, hanem az áldásos tevékenysége a ma szakembere számára is zsinórmértéket jelent.
Sajnálatos balesettel végződött (ha az volt) rövid élete során fáradhatatlan buzgósággal dolgozott a magyar tejgazdálkodás és tejipar (ez a szó még akkor mindenkinek furcsán hangzott) megteremtésén.
Agitátori hévvel hirdette mindenütt az egész országban a helyes (nagyrészt az általa kidolgozott) eljárások gazdasági és egészségügyi fontosságát.
A szakminisztérium vezetése felismerte benne  a tehetséggel párosuló tenni akarást és megbízta az 1883-ban felállított Országos Tejgazdálkodási Felügyelőség vezetésével. Az intézmény feladatául tűzte ki, hogy kormányzati eszközökkel támogassa az "okszerű tejgazdaság" terjesztését, szövetkezetek létesítését, munkafolyamatok ellenőrzését, a tejpiac modernizálását.
Egan Ede céltudatos következetes ember volt, munkáját igyekezett becsületesen és eredményesen végezni. Rövid három év alatt hat tejszövetkezet megszületésénél bábáskodott.
1883 szeptember 20-án felügyelete alatt indult be a Központi  Tejcsarnok Szövetkezet első üzeme is a Rottenbiller utca 31 szám alatt, ahol végre megvalósulni láthatta legmodernebb elképzeléseit.
Folyt. köv.

2011. szeptember 21., szerda

A kiegyezés jelentősége

A szabadságharc dicsőséges, de nyugtalan évei, és az azt követő megtorlás (nevével ellentétben lehangoló "Bach-korszak" az osztrák-magyar kiegyezés konszolidált körülményeket teremtett az országban, és ekkor már nem kellett különösebb bátorság a tőkebefektetésekhez.A lehetőségek minden téren hatalmasak.Gondoljunk csak bele, hogy röpke pár év alatt a vasutak teljesen behálózták a Kárpát- medencét, vagy, hogy Metternich íróasztalánál már az a gróf Andrássy Gyula ül, akinek egykoron (a Szabadságharc alatt viselt dolgai miatt) a halálos ítéletét iktatták.

Kitört a gründolási láz. A lehetőségeken túllépő délibábos tudatlanság és a tudatos üzérkedés ugyan rövid időre kisebb válsághoz vezetett 1873-ban, de ezután a tőkés fejlődés felveszi a normális európai ütemet.
A 70-es, 80-as évek hozzák meg a mezőgazdaság igazi átalakulását is. A stabilizáció,hitellehetőségek, a monarchia hatalmas  felvevő piacának biztonsága, és a technikai fellendülés, (témánknál maradva: Lefeldl és de Laval urak találmányai) együttesen nagy kezdősebességgel mozdítják el a holtpontól az élelmiszer-termelést, iparszerű formákat alakítva ki a hagyományos házi manufaktúrás feldolgozás helyett.
Az, hogy a szarvasmarha tenyésztés a mezőgazdaság nehézipara, ezekben az években találták ki.
Most jött el a "betses társaságoknak" ideje.Sorban alakultak meg a tejtermelő gazdák szövetkezetei, -a legelső Reiszig Alajos kámoni birtokos kezdeményezésére 1882-ben, Szombathelyen. 
Létrejöttüket a gazdák jól felismerhető érdekein túl a hatóság ösztönzései is nagyban segíti.

Széchenyi Pál földmívelési és egyéb ügyek minisztere létrehozza az  Országos Tejgazdasági Felügyelőséget (OTF) azzal a céllal, hogy rendet teremtsenek hatósági eszközökkel az élelmiszer-gazdaság e jelentős ágazatában, mert a korábban lejegyzett állapotokon volt mit javítani. Elsősorban le kellett törni a tej hamisításokat és minőségi szabványok bevezetésével, szigorították, és ellenőrizték az emberiség egyik legfontosabb táplálékát.
A fent említett miniszter nagyon jó érzékkel egy külhoni iskolákban jól képzett, kellő gyakorlattal rendelkező 31 éves fiatalembert helyezett az OTF élére, akit Egan Edének hívtak  
Folyt.köv.

A kiegyezés jelentősége


2011. szeptember 20., kedd

Mit jelentett a kiegyezés?

A szabadságharc dicsőséges, de nyugtalan évei és a nevével ellentétben lehangoló "Bach- korszak" után az osztrák-magyar kiegyezés konszolidált körülményeket teremtett az országban, és ekkor mér nem kell különösebb bátorság a tőkebefektetésekhez. A lehetőség minden téren hatalmasak. Gondoljuk csak el, hogy röpke pár év alatt a vasutak teljesen behálózták a Kárpát-medencét. Vagy mekkora változást jelentett az a tény, hogy Metternich íróasztalánál már az a gróf Andrássy Gyula ült, akinek egykoron a (Szabadságharcban viselt dolgai miatt) a halálos ítéletet itt iktatták.
 Kitört a gründolási láz. A lehetőségeken túllépő délibábos tudatlanság és a tudatos üzérkedés ugyan egy rövid időre rövid válsághoz vezetett 1873-ban, de ezután a tőkés fejlődés felveszi a "normális" európai  ütemet.
A 70-es, 80-as évek hozzák meg a mezőgazdaság igazi átalakulását is. A stabilizáció, hitellehetőségek, a monarchia hatalmas piacának biztonsága, és a technikai fellendülés, (témánánknál  maradva: Lefeldl és de Laval urak találmányai) együttesen nagy kezdősebességgel mozdítják el a holtpontról az élelmiszer-termelést, iparszerű formákat alakítva ki, a hagyományos házi feldolgozás helyett. Az, hogy a "szarvasmarha tenyésztés a mezőgazdaság nehéz ipara", ezekben az években találták ki.