XVI. Fejezet: Tejpropaganda

A tejipar fejlődése szempontjából döntő jelentőséggel bírt az 1925. évi "A tejtermékek állami ellenőrző jeggyel való ellátása" (márkázás) című törvény és az ennek végrehajtására kiadott rendelet. A törvény felhatalmazta a földművelésügyi minisztert, hogy "állami ellenőrzés alatt készült tejtermékeket forgalomba hozataluk előtt állami ellenőrző jeggyel láttassa el", továbbá, hogy az állami ellenőrzés gyakorlására Tejtermék Ellenőrző Állomás létesüljön. (Megjegyzem, hogy ez a szervezet 1991-ig a Tejipari Tröszt megszűnéséig az állami tejiparban is betöltötte fontos önellenőrző szerepét) TEA 

A márkázási rendeletet a hivatalos indoklás mellett az tette szükségessé, hogy a lakosság viszonylag kis tej-, tejtermék fogyasztása és az elmaradott termelés mellett is relatív feleslegek voltak, amelyek exportja segíthetett az időszakonként megjelenő értékesítési problémáin.

A rendelet nagymértékben segítette a tejipar fejlődését, mert a márkázásban jogosult üzemekben a termelés színvonalát kötelezően korszerűsíteni kellett és ezen termékek mellé még állami támogatás is járult.

A kormányzat által, eléggé nem dicsérhető rálátással, a minisztérium vezetői rájöttek arra, hogy nem elég a jó minőséget szavatoló rendeletek megalkotása, 1927-ben a Népjóléti tálcával közösen felállították a Tejpropaganda Bizottságot.

Felmerülhet a kérdés, hogy volt-e egyáltalán kultúrája a magyarországi tejfogyasztásnak? S ha igen, milyen formában. Korábban láthattuk, hogy a tej akkor sem volt mindig tejnek nevezhető (Millimárik) tündöklése idején, amikor éppen lehetett kapni, hosszú időn keresztül a rövidtávú haszonszerzés tárgya maradt, más időszakokban az ára miatt nem volt mindenki számára elérhető. Nem is beszélve a magasabb árral rendelkező feldolgozott termékekről (hab és kávétejszín, márkázott vaj) A KT dicsekedett vele, hogy az udvarnak és a legmagasabb köröknek szállít, a városi polgárság zöme azonban nem a non plusz ultra habtejszínt engedte a kávéjába. Mikor a tárgyalt korszakhoz érünk, széles körben elterjedt tejfogyasztási kultúráról nemigen beszélhetünk. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy szűk körben nem létezett ilyen, s hogy a tejtermékek, krémek, habok,pudingok, százféle sajt, ízesített vajak, és yoghurtok, meg a pompás fagylaltok élvezetét csak a XX. század második felében találták ki, csak azt, hogy nem volt jellemző.

A Tejpropaganda Bizottságnak tehát az alapoknál kellett kezdeni a munkát. Egyrészt tudatosítani  kellett a tejfogyasztás egészségügyi és élettani hasznosságát, valamint megtanítani a széles közönségnek is a tej kezelését, felhasználását, majd később magasabb szintű élvezetét.

A bizottság tagjai dicséretes szorgalommal láttak munkához, s tagadhatatlan eredményeket értek el. Először is az ifjúságot vették célba.A  tejipari vállalatok között megegyezés alapján 1929 májusában már több mint 40 000 iskolás tízóraizott tejet, s a fogyasztás arányában juttattak ingyenes tejet a szegénysorú gyerekeknek is.

Nem teljesen önzetlen az akció: az 1929.-es évben a KT (Központi Tejcsarnok Rt) 270 napon át napi tízezer liter tejet szállít így 60 filléres áron- tehát van miből jótékonykodni.

1930-tól kezdve négy budapesti gyárban rendszeresítették a tejfogyasztást, valamivel kevesebb sikerrel, de ebben közrejátszott az ezekben az években kitört gazdasági világválság, s ennek következtében a kereslet csökkenése. 

Megjegyezném, hogy ezeket a plakátokat nem az ötvenes években, hanem a húszas évek végén találták ki.

Az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ Rt 1922-ben alapította a Földművelési Minisztérium, a Hangya Szövetkezet és az Országos Hitelszövetkezet segédkezésével.

Célja az volt, hogy a háborús zűrzavarban tönkrement tejszövetkezeti hálózatot újjászervezze, az értékesítést, termelést és fogyasztást állami eszközökkel hangolja össze.

A dániai mintára tervezett szövetkezet, dacára a nem túl szerencsés gazdasági körülményeknek, amelyek között létrejött, rövidesen az ország legnagyobb tejipari vállalatává növekszik.

Nem kerülheti el, persze, a kezdeti buktatóit sem: szép számmal adódó opponensei szigorúan a fejére olvasnak minden baklövést vagy balul sikerült kísérletet. Ott van mindjárt a legnagyobb ellenlábas, a Központi Tejcsarnok Rt (KT) legbefolyásosabb nagy hatalmú igazgatója Gerlei Lajos, több minőségében is (a tejnagykereskedőket tömörítő Országos Tejgazdasági Szövetség elnöke, tiszteletbeli árvaszéki ülnök) aggodalmainak ad hangot a minisztériumban egy értekezleten az OMTK terjeszkedése miatt. Az FM igyekszik nyugtatni a kedélyeket, de az elkövetkező években nem kis gondja lesz majd a többirányú érdekegyeztetésnek.

A vállalat a IX. kerület Ipar utca 4.-ben nyitja meg az első fővárosi telepét, (a környéken már több tejvállalat működik) napi 30 000 literre méretezve. A szervező munka méretére jellemző, hogy 1925 év végére már 32 tejszövetkezet tartozik hozzá. Folyamatosan és szívósan cseperedik fel, s nő óriássá. Fejlődése azonban nemcsak extenzív, nagy hangsúlyt helyeznek a minőségi munkára, követve az alapítók elvárásait és az általuk kitűzött célokat. Az 1928-as tejgazdasági kiállításon első díjat nyer a vállalat vaja és a kaposvölgyi sajtja.

1928 májusában megveszik a Magyar Gazdák kitűnően felszerelt telepét a Horthy Miklós út 119-121-ben (ma Bartók Béla út) és itt már naponta 100 000 liter tejet is tudnak feldolgozni. Termelnek palackozott üveges tejet, kannatejet, hab és kávétejszínt, yoghúrtot, bolgár yoghurtot, tejfelt, túrót, tea és csemegevajat is.

1928-ban 60 saját fiók és 700 viszonteladó kapja tőlük a tejet és tejterméket.

Tíz éves kemény és következetes munka eredménye: 270 köteléki tejszövetkezet, tizenkét vidéki (Balatonszentgyörgy, Devecser, Eger, Igal, Nagykanizsa, Pápa, Nyíregyháza, Sopron, Szolnok, Szombathely, Pécs, Magyaróvár) a fővárosban központi feldolgozó telep (Kelenföld), egy budapesti tejellátó központ (Ipar utcai depó), sok ezer nagy, közép, és kisbirtokos tejszövetkezeten belül termelt éves 60 000 000 liter tej értékesítése.

  Intenzív exporttevékenység:
államilag márkázott vaj. 1931-ben az egész magyar vajexport 106 vagon, amelyből az OMTK 73 vagont állít elő, vagyis a teljes mennyiség 68%-át.
A sajtgyártási űzletága ugyanebben az évben 25 vagon sajtot hozott forgalomba. Külön meg kell említeni a juh-túró gyártást, amely a behozatal csökkenése mellett a hazai juhászat fejlődését is elősegítette.
1932-ben a Hortobágyi juhtúróból 32 vagont értékesítettek.

1928-ban teljes mértékben országosan kialakult az európai tejgazdaságokra jellemző vertikális rendszer amely a legerősebb és legversenyképesebb tejipari vállalkozássá nőtte ki magát az OMTK Magyarországon. A cég három pilléren állt:  szövetkezeti tulajdonrésszel rendelkező nagybirtokos, közép és kisbirtokos tehenészetek, állították elő az alapanyagot, amely a legkorszerűbben felszerelt üzemekben dolgozták fel a tejet és állították elő a termékeket és a fogyasztóhoz részben a saját fiókhálózaton és az alapító Hangya Szövetkezet üzletein keresztül juttatták el a jó minőségű termékeket.

A fővárosban az I kerületben 9, a II-ban 1, a III-ban 3, a IV-ben 1, az V.-ben 6, a VI.-ban 6, a VII.-ben 11, a VIII.-ban 8, a IX.-ben 7, a X.-ben 1, a XI.-ben 2, Pesterzsébeten 1, Kispesten 3, Rákosszentmihályin is 1 saját fióküzlet állt a fogyasztók rendelkezésére, behálózva szinte az egész fővárost.

BUDAPESTI TEJIPAR TÖRTÉNETE

XIV. fejezet
Konszolidáció és új neki lendülés 

Bár a Nemzeti Bizottság és a tanácskormány megpróbálkozott a tejellátás rendezésével, (az előbbi felszólította a termelőket, hogy a magánjogi szerződéseket tekintsék érvényben lévőnek és szállítsák a tejet, az utóbbi pedig a vasutak melletti tejbegyűjtőhelyek szervezésével: januárban 35 000 liter tej, májusban 60 000 liter tej érkezett napi átlagban) de a kérdést megoldani nem tudták.

A városokból eltűnt a tej, a csecsemőhalálozás nőttön nőtt. Míg a háború előtt a 900 000 lakos napi 300 000 liter tejet fogyasztott, 1916-ban 165 000, 1917-ben 110 000, 1918-ban 90 000, 1919-ben 50 000 liter volt naponta, amit a főváros kapott.

A tejipari berendezések tönkre mentek, a technikai utánpótlás hiányzott. Hűtő kompresszor nem létezett. 1920 márciusában Budapesten 9 tejivó csarnok tartott nyitva, s kaptak egyenként, írd és mond 75 liter tejet. A fővárosi gyermekmenhelyen április 14.-én 206 egy éven aluli gyermeket tartottak nyilván, csak nekik és 125 szoptató dajkának napi egy-egy liter tejre lett volna szükségük. A tej ára december elejére elérte a 10-15 koronát.

Ebben az évben (1920) a főváros minimális napi szükséglete 60 000 liter lenne, de nem érkezik csak 49 000. 1919-hez képest ez is dupla mennyiség, szeptemberre már 87 000 literre is felmegy. Ugyan ebben a hónapban a kiterjedt vérhas és vörhenyjárvány hatására elrendelik a pasztőrözés újbóli bevezetését az akkori négy budapesti  vállalatnál. A KT, a Magyar Tej és Termékforgalmi Rt, a Budapesti Tejkereskedelmi Rt , és a Magyar Gazdák "Gaea" Tejüzeme minden tejet pasztörizál, amit elad.

 A Solty Ernő által közölt adatok szerint: a fejlődés már gyorsabb ütemű.  A maximális napi felhozatalt mutatja az alábbi táblázat:

                         1919 június          :   73409 liter

                         1920 szeptember :   87243 liter

                         1921 szeptember : 117628 liter

                         1922 június         :  127866 liter

                         1923 június         :  129714 liter

                         1924 december  :  171203 liter

A napi tejfogyasztás személyre számítva 1921-ben éri el az 1918-as 0,09 literes szintet, 1922-1923-ban 0,12 literes, 1924-ben a 0,15 literes szintet. Ezen adatokból megállapíthatjuk, hogy az ország tejtermelése a háború és a forradalmak befejezése után még hosszú időn keresztül nem fedezte a belső fogyasztást, (a külkereskedelmi forgalom mérlege még 1928-ban is passzív), de évről évre nagy javulást emelkedést mutatott fel.

1920-ban négy tejüzem van Budapesten, hét évvel később húsz.A későbbiek szempontjából számunkra különösen érdekes a Budapesti Tejkereskedelmi Rt, amely 1919-ben keletkezett, a KT számára régi rivális,Budapesti Általános Tejcsarnokból és a Magyar Gazdák Tejüzeme, amely 1920-ban alakult. Kelenföldi telepét, amely ma a BTV Kelenföldi Tejüzeme, 1925-ben építette fel napi 25 000 liter tej fogadására, de hamarosan ki is kellett bővítenie, hogy dupla mennyiséget is fel tudjon dolgozni.

1922-től nagyméretű, csak a kiegyezés utáni gründoláshoz hasonló fejlődés kezdődik a budapesti tejiparban:

Fővárosi Tejüzem Rt (1920-1928)                             65 saját fiók          227 viszonteladó üzlet

Magyar Tej és Termékforgalmi Rt (1920)                   65 saját fiók          240 viszonteladói üzlet

Országos Tejszövetkezeti Központ (OMTK)            225 saját fiók         360 viszonteladói üzlet

Orbán József tejüzeme 1922                                                                    26 üzlet

Egyesült Tejkereskedelmi Rt 1922                                1 saját fiók         109 üzlet

Termelő és Ipari Rt 1923                                              5 saját fiók           92 üzlet

Pannónia Tejkereskedelmi Rt 1923                             14 saját fiók        139 üzlet

Wittman Antal tejüzeme 1923                                        1 saját fiók          28 üzlet

Tejértékesítő és Tejgazdasági Rt 1924                                                    147 üzlet

Horváth István és Fiai    1925                                       1 saját fiók            34 üzlet

Vitamin Tejipari Vállalat 1925                                       1 saját fiók           89 üzlet

Sopron, Győr és Vasmegyei Tejgazdaság Rt 1925       22 fiók                193 üzlet

Józsefvárosi Tej és Tejtermék üzem 1925                    13 fiók                 49 üzlet

Lurie Róbert és Tsa 1925                                             8 fiók                  49 üzlet

Centrum Tejüzem Rt 1926                                            1 fiók                  42 üzlet

Sanus Tejüzem Rt 1926                                                7 fiók                  58 üzlet

Turul Tejvállalat 1927                                                   1 fiók                  34 üzlet

Benedek Antal (Hargita) 1927                                      1 fiók                  28 üzlet

Orbán János és Fia 1928                                              1 fiók                   7 üzlet

gróf Károlyi Imre Tejüzeme 1928                                 4 fiók                 64 üzlet

1921-ben  egy év alatt 36 569 700 liter tej érkezett be a fővárosi tejfeldolgozó vállaltatokhoz, 1931-ben már 113 909 998 liter volt a beérkezés. Ezek a vállalatok nagy része saját begyűjtő hálózattal rendelkezik (KT, vagy az OMTK), vagy a tulajdonos saját nagybirtokán tejtermékeit értékesíti. (Károlyi gróf)

Az 1917-ben bevezetett jegyrendszerre azért 1924-ig az inflációs időszak végéig szükség lesz. 1921-ben ezt az igazolványrendszert átszervezik,és abban az esetben biztosítják vele a gyerekek és idősek tejigényét, amennyiben a napi beszállítás nem éri el a 8000 litert sem. Az igazolványokat az iskolákban elhelyezett 130 lisztbizottság utalta ki. az I jelzésű a csecsemők. a II az 1-2 év közöttiek, a III a két -három évesek, a IV a betegek, az V a 3-5 évesek számára biztosított tejet.Bizonyos ideig az aggoknak napi fél litert, T betűvel a terhes asszonyoknak, "fertőzött beteg" felirattal az érintetteknek adtak ki előzetes megrendelés után jegyre egy-egy liter tejet.Ez átlag 140 000 fogyasztóra vonatkozott, s a hatósági ellátás céljára ezekben az időszakokban 37 tejnagykereskedés készletének 20-55%-át kellett igénybe venni.

 A

A tejnek a főváros területére való beszállítását a tejhivatal ellenőrizte. 50 liter mennyiségig a helyi tanács, azon felül a minisztérium  engedélyezte a behozatalt és az engedélyezett tejkereskedéseket, csarnokokat figyeltette. Tilos volt a tejjel házalni, s persze ez nem mindenkinek tetszett. A tejhivatalnak 105 ellenőre vigyázta a pályaudvarokat és vámvonalakat. Az engedély nélküli tejeket lefoglalták: a jó minőségűt kifizették a hamisítottat elkobozták és megsemmisítették. A hamisítókkal szemben eljárást indítottak. Az FM miniszter 1924 évi 71 000 számú rendelete alapján a jó tej zsírtartalma az eddigi 2,8% helyett 3.3% kell legyen, a fajsúlya 15 C foknál  legalább 1,029 , legfeljebb 1,033. 1921-ben lefoglalt mennyiség 190957 liter, ennek 83%-a hamis, míg 1928-ban már csak 11516 litert foglaltak le és csak ennek 44%-a volt hamis.

A tejigazolványok 1924 második felében megszűntek, de az 1919-ben  bevezetett negyedéves beszállítási jogosítványok érvénybe maradtak, kiadásukat a főváros tejellátása érdekében a legritkábban tagadták meg. A napi igényt 1925-ben 3-4000 liter, ebből 62 000 liter az amely 176 községből, és 1044 helyről szállítottak be a kistermelők.

A szabad forgalom és az általános infláció azt eredményezte, hogy a belföldi árak igen magasan alakultak ki, ösztönzőleg hatva a tejtermelő gazdaságokra és idegesítőileg a fogyasztókra .Dr. Illyefalvi Lajos  jóvoltából szerkesztettünk egy összehasonlító táblázatot a helyzet értékelésére:

Árak üzletekben pengőben

                                   1921  1922  1923  1924  1925  1926  1927  1928  1929  1930  1931

tej (l)                            0,15   0,14   0,18   0,39   0,44   0,38   0,40   0,41   0,39   0,37   0,32

tejföl (liter)                    0,52   0,50   0,54   1,42   2,02   1,93   1,92   1,91   2,03   1,91   1,37

teavaj (kg)                    2,31   2,54   3,35   5,98   6,84   5,90   5,91   5,88    6,06   4,24   3,10

liptai túró (kg)               2,86    1,21  1,01   0,86   0,77   1,52   1,60   2,07    3.67   3,60   3,57

Átlagos órabér pengőben

molnár                           0,20   0,20   0,22   0,58   0,65   0,76    0,82    0,86    0,90 0,90   0,96

lakatos                          0,16   0,18   0,21   0,56   0,60   0,63    0,74    0,75    0,78  0,78  0,82

vágóhídi munkásnő        0,07   0,09  0,15    0,28   0,36    0,40    0,42    0,42    0,43  0,43  0,48

gyári munkás                 0,16   0,20  0,20    0,40    0,40   0,45    0,55    0,56    0,56  0,65  0,70

Láthatjuk, hogy az átlag órabérekhez képest a tej ára elég magas, ami az egyik oldalon bánat, az a másik oldalon öröm.A termelési kedv nő, a kínálat növekszik,amit egyéb tényezők is elősegítenek. A mezőgazdaság gépesítése folytán haszonállatként a fejőstehén kerül előtérbe, az alacsony gabonaárak miatt pedig ésszerű alternatívaként a tejtermék ( vajgyártás) kerül. A földművelési tárca minden támogatást megadott ennek az iránynak: hitelt, szabályozást, propagandát. A tejellátást ellenőrző egyesületek felállításával és ezzel egyidejűleg a szarvasmarha törzskönyvek felfektetésével, úgy minőségileg, mint mennyiségileg javította meg a termelést. A tejforgalom és tejminőség rendeleti szabályozásával a termelők, a tejkereskedelem és a tejfogyasztók egyetemes érdekeit törvényes alapon biztosította. A (71000/24) Az ipari rendeletekkel (19000/25) a tej forgalmának üzemi kezelését rendezte és rendszerbe foglalta. A tej értékesítésének szervezetét a tejszövetkezetek reorganizálásával és a Tejszövetkezeti Központ, mint szövetkezet létesítésével (ha nem is általánosan) de biztosította. Megalkotta a vajmárkázási törvényt és ezzel elnyerte a külföldi piacok bizalmát. A tejfogyasztás széleskörű megkedveltetése érdekében, a népjóléti miniszterrel együtt, felállította az "Országos Tejpropaganda Bizottságot."

Erről a bizottságról később még bővebben szólunk, de előbb (a következő fejezetben ) ismerkedjünk meg a már említett Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ Rt (OMTK) karriertörténetével.