XII. fejezet Háborús évek (második rész)

Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt

1915 és 16 telén a tejbehozatal annyira lecsökkent, hogy a főváros tanácsa kénytelen volt mélyreható intézkedések tervével foglalkozni.

A termelés csökkenését nem sikerült megállítani, pedig a főváros a gazdák érdekében emelte a tejárakat, gondoskodott a takarmány beszerzéséről, a szállításról, jegelésről. 397 darab tehenet importált a nagyobb pestkörnyéki uradalmakra , és ezeknek a tejét a KT-hoz szállíttatta be. Erdélyben és Svájcban egy rakás kecskét vásárolnak és a tejhiány enyhítésére árúba bocsátották őket az újpesti piacon. 350 darabot adtak el, 150-400 korona áron. Az eddig lesajnált kecsketej is fogyaszthatónak bizonyult. Némelyik új kecsketulajdonos még nyaralni is magával vitte a mit sem sejtő jószágot, hogy legalább a reggeli meglegyen.

Közben a tanács újra tárgyalni kezdett a legnagyobb tejipari céggel a TK--val és ezúttal megegyezés is született.A szövetkezet 2 millió korona tőkével részvénytársaságot alapított, amelynek a fővárosi alapítású Budapesti Állatvásár Pénztár Rt lett a főrészvényese, (vagyis maga a város) 1,5 millió koronával. Az Rt 1916 augusztus 12.-én megalakult és szeptember 1.-én megkezdte működését. Rövidesen belépett a Pesti  Magyar Kereskedelmi Bank is. az új név: Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt 

Ugyanekkor a közélelmezési ügyosztály gondoskodott a tej elosztásáról is. Bevezette a Tejigazolvány rendszerét, ezzel biztosítva a két éven aluli gyerekek és betegek ellátását. Nyilvánvaló volt, hogy szükség van egy, a permanens hatósági részvételt és beavatkozást biztosító szervre,amellyel a tanács kézben tarthatja a forgalmat. Ezzel a céllal hozták létre 1916 november 8.-án a Központi Tejhivatalt, amely változó sikerrel egészen 1931-ig működött. Vezetésének nem túl hálás feladatával dr. Pikler Gyulát bízták meg.

Az év végéig a békebeli beszállításnak csak a fele jön össze és az ellátás tovább romlik. Kecskét se vehet mindenki magának, a többség keservesen megszenvedi a tejhiányt és az azt kísérő jelenségeket.

A Népszava terjedelmesen tudósít a visszaélésekről és a vevőket érő atrocitásokról:

" Beteg gyerekek apja a Pacsirtamező utczai 160-as számú fióküzletben csak heti 2 korona baksisért kapott tejet, mikor megszorulván ezt beszüntette, nem is kapott többet, még jegyre se. Másnak azt mondta az elárusítónő, hogy kap tejet, ha hoz kávét, vagy cukrot, esetleg megvarr egy pongyolát.

S. Jánosné három nap hiába ment a tejigazolvánnyal. Szóvá is tette, mire az elárusítónő ordítani kezdett vele:-Ne jártassa azt a büdös pofáját!- és a kimérőbögrével mellbe vágta. Az asszony ötször fordult a rendőrséghez, mind ezidáig hiába.

A lap szerint a KT is elzárkózik a panaszok vizsgálatától, vagy amikor megteszi, a saját alkalmazottainak ad igazat. Ennek végre meg kéne változni, hiszen immár a főváros a tulajdonos.

Szemére vetik a KT-nak a "KÖZTELEKBEN" megjelent hirdetését is, (amivel feltehetően csak az illető magazint kívánta anyagilag támogatni, hiszen egyébként sose szorult hirdetésre) mert a tej ingyen házhoz szállítását ígéri benne, holott a központi boltja a 180-as fiók előtt tömegek állnak sorban a tejért. Pontosan azok a nagybirtokosok, akiknek a hirdetés szól, azok adják 100-150%-os háborús felárral a tejüket.

A tejhamisítás miatt indított eljárások olyan hosszadalmasak, hogy egyszerű józan paraszti észjárással fél évig el lehet kerülni a felelősségre vonást. A pénzbüntetés alacsony, van akit néhány év alatt 30-40 esetben büntettek. 1917-ben már csak 33 tejüzem működik az országban, a trianoni határokon belül pedig csak 6-8. Október 19.-én december elsejei hatállyal kiszélesítik a jegyrendszert 3-6 év közötti gyermekekre és 70 éven felüliekre, valamint betegekre.Erre a jó erőben lévő járóbetegek megrohamozzák az elöljáróságokat. Az orvosok tehetetlenül irkálják a jogosítványokat, de képtelenek ennyi embert megvizsgálni.

Sajnálatos módon a beszállítás csökkenésével Budapest külső kerületeiben még a tejigazolványokra jogosultak ellátása is bizonytalanná vált. 1916 júliusában még napi 195065 liter tej érkezett be, 1917 júliusában 128626 liter, egy évvel később 1918-ban még ez is 7000 literrel csökkent.

A Tejhivatal beindítása után 17 nagykereskedő is bedobja a törölközőt. A KT és az iroda között is állandóak a csatározások a tejelosztás körül, végül dr. Pikler fel is adja a harcot, utódja Moussong Géza lesz. Ő már hathatósabb eszközöket kap a kezébe. Novemberben minden eddigieknél részletesebb és szigorúbb tejelosztási szabályozást vezettek be , a fővárosi tanács és szinte totális hatalommal ruházta fel a Tejhivatalt.

Ettől persze nem lett több tej. 1918-ban a fejenkénti tejfogyasztás 0,09 liter a fővárosban.1919-ben már csak 0,05 liter a tejbeszállítás mélypontra érkezett. Az Országos Élelmezési Hivatal 1918 július 9-től elrendelte a csecsemők és 2 éven aluli gyermekek zárt üvegbe töltött pasztőrözött tejjel való ellátást, de ezt még az év decemberében fel kellett függeszteni a tejhiány hatására. Ugyanakkor az üveges tej is megszűnik. Az ínség minden téren terjed. A Magyarországi Munkásnők Országos szervezete azért kereste fel a főpolgármestert, hogy állítsanak fel tömegkonyhákat a nélkülözők számára

Hogy ne tévesszük szem elől a történelmi hátteret, had mondjuk el, hogy "hőn szeretett" uralkodó, I Ferenc József nem érte meg a birodalma széthullását, az utolsó magyar király IV. Károly fején pedig képletesen és valóságban is lötyögött a korona.Nagyjából és egészében mindenkinek elege lett a háborúból, aki abból hasznot nem húzott. Nem tett jót Károlyi Mihály politikája, sőt kollektív büntetésünk valós oka lett 19-ben a "dicsőséges Tanácsköztársaság"  részére a hatalom önkéntes átadása. A vesztes háború és a vele járó káosz gazdaságilag, politikailag, erkölcsileg meggyötörte és tönkre tette ezer éves országunkat. A bosszú vezérelte trianoni béketárgyalások eredménye fölszabdalta a kiegyezést követő világviszonylatban is kiemelkedő gazdasági fejlődést, amely a főváros tejiparára is megrendítő csapással járt.