A "kalamitások"
Ami eddig nem történt meg, szó érte a KT háza elejét is. Jakobovics Zsigmond üzletigazgató nyilatkozott is bizonyos tejföl ügyében, miszerint a IX. ker. előljárósága vele szemben hozott szabálysértési ítélete nevetséges, és ellene fellebbezni fog. A kifogásolt tejfel nem a KT-tól származott, a vesztegetés vádja rágalom és a jegyzőkönyvnek, meg a tejfelnek, az újságban regényesen színezett eltűnése fantasztikus mese, amely a bíróságra tartozik.
A Budai Hírlap laptársait megróva a KT mellé állt és igen dicsérő hangú cikkében elítélte az igazságtalan támadást a mintaszerű iparvállalt ellen, amely"eltekintve korrekt üzleti fellépésétől, a jótékonyságot nagyban és titokban gyakorolja. Gerlei Lajos ügyvezető igazgató vezetésével a KT kitűnő érdemeket szerzett a fővárosi tej feljavításában, modern és nagystílű működésének bírálata mögött csupán alantas célok rejtezhetnek.
Ennyiben meg is nyugodhatnánk, ha nem lenne a cikknek egy igazán apró szépséghibája, A kényelmes Fischer főszerkesztő úr ugyanis a saját 1903 január 7-i cikkét másolta le szó szerint. (Ott néhány ezer szabálytalanul jelzett üvegről esett szó, de hát az meg szerencsére az üveggyár hibájának bizonyult.)
Gerlei igazgató úr képviselte egyébként a KT-t az 1909-ben Budapesten megtartott IV. Nemzetközi Tejgazdasági Kongresszuson, ahol 23 országból a szakma mintegy ezer képviselője jelent meg, s a párhuzamosan megrendezett tejgazdasági kiállításon 694 kiállító vett részt. A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy a tej forgalmát ugyanúgy hatósági kézbe kell venni mint a vizet, húst, világítást. Az igazgató úr tetszéssel fogadott előadásában kiállt amellett, hogy a tej csak lezárt palackban hozhasson forgalomba, s csak a nagy tételben vásárlók kapják kannában.
1909-ben a közélelmezési bizottság (eredménytelen) javaslatot tesz a tejkereskedelem közösségi kézbe vételére.A már 1907-ben ismertetett nyomós okok mellett meg kell említeni, hogy ezekben az években komoly csapások érték a tejtermelést. 1909 és 1911-ben aszály és jéghiány (ami a távolabbi szállítmányokat veszélyeztette), 1910-ben száj és köröm fájás sújtotta az országot. A hamisítás sem hagyott alább, 1906-10-ig 34,9%-ról 41,9%-ra emelkedett az arány. 1911-ben 4229 tejminta közül 1783 a hamisított. (42,1%). A főváros akkori napi fogyasztása 270 000 liter.
Az országban 1907 elején közel 60000 taggal már 65% tejszövetkezet működik, amelyek 84,5 millió liter tejet, a világháború előtti utolsó évben pedig már 113,7 millió litert adnak az országnak. 1905-ben a KT is új üzemet nyitott Kaposvárott, ahol vaj, és egyéb termékek mellett először termeltek tejcukrot is.
1900 és 1907 között az exportvaj értékesítésére vajtermelő központok jöttek létre, amelyek aztán felvásárolták a városok elől a tejet. Nem kis pénzről volt szó, 1907-ben 10 millió aranykorona értékű vajat állítottak elő.(lásd Gyakorlati Gazdalexikon 1927) A tejkereslet ennek hatására megélénkült, az ár emelkedni kezdett. "Betelt a mérték" kiált fel a Budai Hírlap 1907 október 6.-i számában.a publicista:" Szánalmas együgyűség minden kételkedés. A tejkartell a régi nótát fújja: nekik is drágábban adják a gazdák a tejet. Ez nem igaz. A tejkereskedők nem különbek az elmúlt idők útonállóinál ! "
A vehemens cikkíró tartózkodott a kérdés többoldalú vizsgálatától, pedig érdekes dolgokra jöhetett volna rá. A termelő gazdák valóban igyekeztek kibújni a szerződések teljesítése alól, hogy a tejet a magasabb árat fizető vajtermeléshez adják el. Az export értékesítésből eredő haszon egy része így tulajdonképpen a hazai vásárló zsebéből származott.
A KT vonatkozásában tény, hogy az 1907 szeptember 15.-én, (alapítás óta ez volt az üzleti év zárásának időpontja) a XXIII. üzletév végén tartós monopolhelyzetük biztos tudatában nyugtázhatták az eredményt. (Napi 42000 liter tej a tagoknak literenként, tisztán 15,62 fillér, 116 fióküzlet városszerte.) Mondjuk úgy, nem valószínű, hogy az árak alakulására ne lettek volna döntő hatással. 1908-ban a Budapestre beszállított 97 millió liter tejből 23 milliót a KT kezelt, további 28 millió liter felett 6 más nagykereskedő rendelkezett, így ők heten akár gonoszok is lehettek. Volt a dolognak azonban el nem hanyagolható kockázati oldala is. Ahogy Solti Ernő írta: " A tejkereskedelem már igen korán arra szoríttatott, hogy a mezőgazdasági üzemben folyamatosan (megszakítás nélkül) előállított tejet hosszabb időszakra megvásárolja, úgyhogy - ellenkezően, mint a többi élelmiszernél - a napi vásárlást nem a napi kiegyenlítés, a napi mérleg, hanem egy hosszabb időszak mérlege befolyásolja. Ez hozta magával, hogy az el nem használt és visszamaradt igen gyorsan romlandó árú egész rizikóját a tejkereskedelem viselte. A népesség erős számbeli növekedése, valamint a kínálat és kereslet közvetlen kapcsolatának nagyfokú mellőzése mind többször és többször ingadozást idézett elő a tejárakban."
A szeptember első napjaiban tartott pécsi tejgazdasági kongresszus és az októberi 4 filléres áremelés ismét reflektorfénybe állította a budapesti tej minőségi hibáit és a forgalmazás visszásságait.. Mind gyakrabban lehetett hallani a tejkereskedelem szigorúbb ellenőrzésének szükségességét, a tejnek (központi tejraktáron keresztül végzett) hatósági közvetítését sürgető hangokat.
Molly Béla tanácsos szerint a közélelmezési ügyosztálynak kérnie kell a kormányzatot, hogy mivel a tejnagykereskedők kartellje a 150 km körzeten belül eső tejtermelésre már rátette a kezét, adjon a MÁV 70%-os kedvezményt az ezen a körön kívül eső szállításokra. Az így beérkezett tejet gondozza maga a város.
Az OMGE tiltakozott az ellen, hogy a termelők erőszakolták volna ki az áremelést és felvetette egy tejszövetkezeti központ tervét. A fogyasztók és és a fogyasztók képviseletében az újságok (már amelyik ezt feladatának tekintette) kiszálltak a kereskedők kartellje, az egymásra mutogatás és a kiskereskedők, meg a batyuzók szorgalmas tejhamisítása ellen. Mintha csak mai hangokat hallanánk: követelték közvetítők kizárását a kereskedelemből, tiltakoztak az önkényes áremelések ellen.Lehetetlen állapotnak tartották, hogy egy termék 100%-ot dráguljon a termelőktől a fogyasztókig. A " Magyarország" egyenesen tejuzsorának nevezte a 28-30 filléres árat. Követelték a hamisítók szigorúbb felelősségre vonását. A szociáldemokraták lapja a Népszava "Méregkeverők" címmel szégyenlistát közölt a tejhamisítás miatt megbüntetett személyek nevével.(Most az ittas vezetőkről közölnek hasonlókat a megyei lapok.) Szabó Istvánné Alsónémedi tejfölhamisításért 3 napi elzárást és 58 korona pénzbüntetést kapott. Habán Jánosné ugyanezért 26 korona, Ulmer Antal tejhamisításért 120 korona, Rodlich Vilmos (margarinos vaj) 120 korona büntetésben részesült. A lap nem fűz vérmes reményeket a büntetés nevelő hatásához. A büntetés pénz pár nap hamisításából behozható.- Most már nyugodtan hamisíthatnak tovább - vonja le a lap rezignáltan a következtetést.
Ha 4000 pesti tejárus, mint láttuk (tisztelet a kivételnek) nem is igen zavartatta magát tőle, 1985 óta már törvény tiltotta a tejhamisítást. (Ez a törvény az 1976-ossal szemben már nemcsak a fogyasztó egészségét, de a zsebét is védi.)Mégis a Fővárosi Vegyészeti Hivatal jelentése szerint a pesti tej 40-45%-a 1908-ban is víz.A hamisítókat kivéve persze mindenkiben meg volt a jóindulat a rendezésre. A közigazgatási és közélelmezési ügyosztályon e tárgyban felhalmozott iratok ma két iskola úttörőinek papírgyűjtési tervét fedeznék Ez arról tanúskodott, hogy a főváros előjárói, a minisztériumi urak, a tiszti főorvosi hivatal és a vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézet is szívén viseli az ügyet. A közös munkával összeállított szabálytervezet 1907-ben már a Fővárosi Tanács elé került.:
A Budai Hírlap laptársait megróva a KT mellé állt és igen dicsérő hangú cikkében elítélte az igazságtalan támadást a mintaszerű iparvállalt ellen, amely"eltekintve korrekt üzleti fellépésétől, a jótékonyságot nagyban és titokban gyakorolja. Gerlei Lajos ügyvezető igazgató vezetésével a KT kitűnő érdemeket szerzett a fővárosi tej feljavításában, modern és nagystílű működésének bírálata mögött csupán alantas célok rejtezhetnek.
Ennyiben meg is nyugodhatnánk, ha nem lenne a cikknek egy igazán apró szépséghibája, A kényelmes Fischer főszerkesztő úr ugyanis a saját 1903 január 7-i cikkét másolta le szó szerint. (Ott néhány ezer szabálytalanul jelzett üvegről esett szó, de hát az meg szerencsére az üveggyár hibájának bizonyult.)
Gerlei igazgató úr képviselte egyébként a KT-t az 1909-ben Budapesten megtartott IV. Nemzetközi Tejgazdasági Kongresszuson, ahol 23 országból a szakma mintegy ezer képviselője jelent meg, s a párhuzamosan megrendezett tejgazdasági kiállításon 694 kiállító vett részt. A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy a tej forgalmát ugyanúgy hatósági kézbe kell venni mint a vizet, húst, világítást. Az igazgató úr tetszéssel fogadott előadásában kiállt amellett, hogy a tej csak lezárt palackban hozhasson forgalomba, s csak a nagy tételben vásárlók kapják kannában.
Miközben 1907-ben kétszer is (október 10.-én a "vörös csütörtök napján, és december 31.-én, 1911-ben július 30.-án és 1912-ben május 23-án a Keleti pályaudvar előtt szétkergetett tüntetők szaladgáltak menedéket keresve a KT telephelyén a Rottenbiller utcza 31. szám alatt..
1908-ban pedig lezajlott az Osztrák- Magyar Monarchia nagy gyarmatosítási kalandja Bosznia- Herczegovinában, az annektálás igazán szenzációnak számított, ahhoz képest, hogy egy Hamrák János nevezetű zseniális szélhámos eladta a székesfehérvári elöljáróságnak a Rottenbiller utcza faburkolatát 9000 aranykoronáért és még a szállítást is kifizetetté velük. A KT kocsijain pedig játékosan csilingeltek a tejes üvegek, amikor a kocsi belehajtott a kátyúba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése