XVI. Fejezet: Tejpropaganda

A tejipar fejlődése szempontjából döntő jelentőséggel bírt az 1925. évi "A tejtermékek állami ellenőrző jeggyel való ellátása" (márkázás) című törvény és az ennek végrehajtására kiadott rendelet. A törvény felhatalmazta a földművelésügyi minisztert, hogy "állami ellenőrzés alatt készült tejtermékeket forgalomba hozataluk előtt állami ellenőrző jeggyel láttassa el", továbbá, hogy az állami ellenőrzés gyakorlására Tejtermék Ellenőrző Állomás létesüljön. (Megjegyzem, hogy ez a szervezet 1991-ig a Tejipari Tröszt megszűnéséig az állami tejiparban is betöltötte fontos önellenőrző szerepét) TEA 

A márkázási rendeletet a hivatalos indoklás mellett az tette szükségessé, hogy a lakosság viszonylag kis tej-, tejtermék fogyasztása és az elmaradott termelés mellett is relatív feleslegek voltak, amelyek exportja segíthetett az időszakonként megjelenő értékesítési problémáin.

A rendelet nagymértékben segítette a tejipar fejlődését, mert a márkázásban jogosult üzemekben a termelés színvonalát kötelezően korszerűsíteni kellett és ezen termékek mellé még állami támogatás is járult.

A kormányzat által, eléggé nem dicsérhető rálátással, a minisztérium vezetői rájöttek arra, hogy nem elég a jó minőséget szavatoló rendeletek megalkotása, 1927-ben a Népjóléti tálcával közösen felállították a Tejpropaganda Bizottságot.

Felmerülhet a kérdés, hogy volt-e egyáltalán kultúrája a magyarországi tejfogyasztásnak? S ha igen, milyen formában. Korábban láthattuk, hogy a tej akkor sem volt mindig tejnek nevezhető (Millimárik) tündöklése idején, amikor éppen lehetett kapni, hosszú időn keresztül a rövidtávú haszonszerzés tárgya maradt, más időszakokban az ára miatt nem volt mindenki számára elérhető. Nem is beszélve a magasabb árral rendelkező feldolgozott termékekről (hab és kávétejszín, márkázott vaj) A KT dicsekedett vele, hogy az udvarnak és a legmagasabb köröknek szállít, a városi polgárság zöme azonban nem a non plusz ultra habtejszínt engedte a kávéjába. Mikor a tárgyalt korszakhoz érünk, széles körben elterjedt tejfogyasztási kultúráról nemigen beszélhetünk. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy szűk körben nem létezett ilyen, s hogy a tejtermékek, krémek, habok,pudingok, százféle sajt, ízesített vajak, és yoghurtok, meg a pompás fagylaltok élvezetét csak a XX. század második felében találták ki, csak azt, hogy nem volt jellemző.

A Tejpropaganda Bizottságnak tehát az alapoknál kellett kezdeni a munkát. Egyrészt tudatosítani  kellett a tejfogyasztás egészségügyi és élettani hasznosságát, valamint megtanítani a széles közönségnek is a tej kezelését, felhasználását, majd később magasabb szintű élvezetét.

A bizottság tagjai dicséretes szorgalommal láttak munkához, s tagadhatatlan eredményeket értek el. Először is az ifjúságot vették célba.A  tejipari vállalatok között megegyezés alapján 1929 májusában már több mint 40 000 iskolás tízóraizott tejet, s a fogyasztás arányában juttattak ingyenes tejet a szegénysorú gyerekeknek is.

Nem teljesen önzetlen az akció: az 1929.-es évben a KT (Központi Tejcsarnok Rt) 270 napon át napi tízezer liter tejet szállít így 60 filléres áron- tehát van miből jótékonykodni.

1930-tól kezdve négy budapesti gyárban rendszeresítették a tejfogyasztást, valamivel kevesebb sikerrel, de ebben közrejátszott az ezekben az években kitört gazdasági világválság, s ennek következtében a kereslet csökkenése. 

Megjegyezném, hogy ezeket a plakátokat nem az ötvenes években, hanem a húszas évek végén találták ki.

Az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ Rt 1922-ben alapította a Földművelési Minisztérium, a Hangya Szövetkezet és az Országos Hitelszövetkezet segédkezésével.

Célja az volt, hogy a háborús zűrzavarban tönkrement tejszövetkezeti hálózatot újjászervezze, az értékesítést, termelést és fogyasztást állami eszközökkel hangolja össze.

A dániai mintára tervezett szövetkezet, dacára a nem túl szerencsés gazdasági körülményeknek, amelyek között létrejött, rövidesen az ország legnagyobb tejipari vállalatává növekszik.

Nem kerülheti el, persze, a kezdeti buktatóit sem: szép számmal adódó opponensei szigorúan a fejére olvasnak minden baklövést vagy balul sikerült kísérletet. Ott van mindjárt a legnagyobb ellenlábas, a Központi Tejcsarnok Rt (KT) legbefolyásosabb nagy hatalmú igazgatója Gerlei Lajos, több minőségében is (a tejnagykereskedőket tömörítő Országos Tejgazdasági Szövetség elnöke, tiszteletbeli árvaszéki ülnök) aggodalmainak ad hangot a minisztériumban egy értekezleten az OMTK terjeszkedése miatt. Az FM igyekszik nyugtatni a kedélyeket, de az elkövetkező években nem kis gondja lesz majd a többirányú érdekegyeztetésnek.

A vállalat a IX. kerület Ipar utca 4.-ben nyitja meg az első fővárosi telepét, (a környéken már több tejvállalat működik) napi 30 000 literre méretezve. A szervező munka méretére jellemző, hogy 1925 év végére már 32 tejszövetkezet tartozik hozzá. Folyamatosan és szívósan cseperedik fel, s nő óriássá. Fejlődése azonban nemcsak extenzív, nagy hangsúlyt helyeznek a minőségi munkára, követve az alapítók elvárásait és az általuk kitűzött célokat. Az 1928-as tejgazdasági kiállításon első díjat nyer a vállalat vaja és a kaposvölgyi sajtja.

1928 májusában megveszik a Magyar Gazdák kitűnően felszerelt telepét a Horthy Miklós út 119-121-ben (ma Bartók Béla út) és itt már naponta 100 000 liter tejet is tudnak feldolgozni. Termelnek palackozott üveges tejet, kannatejet, hab és kávétejszínt, yoghúrtot, bolgár yoghurtot, tejfelt, túrót, tea és csemegevajat is.

1928-ban 60 saját fiók és 700 viszonteladó kapja tőlük a tejet és tejterméket.

Tíz éves kemény és következetes munka eredménye: 270 köteléki tejszövetkezet, tizenkét vidéki (Balatonszentgyörgy, Devecser, Eger, Igal, Nagykanizsa, Pápa, Nyíregyháza, Sopron, Szolnok, Szombathely, Pécs, Magyaróvár) a fővárosban központi feldolgozó telep (Kelenföld), egy budapesti tejellátó központ (Ipar utcai depó), sok ezer nagy, közép, és kisbirtokos tejszövetkezeten belül termelt éves 60 000 000 liter tej értékesítése.

  Intenzív exporttevékenység:
államilag márkázott vaj. 1931-ben az egész magyar vajexport 106 vagon, amelyből az OMTK 73 vagont állít elő, vagyis a teljes mennyiség 68%-át.
A sajtgyártási űzletága ugyanebben az évben 25 vagon sajtot hozott forgalomba. Külön meg kell említeni a juh-túró gyártást, amely a behozatal csökkenése mellett a hazai juhászat fejlődését is elősegítette.
1932-ben a Hortobágyi juhtúróból 32 vagont értékesítettek.

1928-ban teljes mértékben országosan kialakult az európai tejgazdaságokra jellemző vertikális rendszer amely a legerősebb és legversenyképesebb tejipari vállalkozássá nőtte ki magát az OMTK Magyarországon. A cég három pilléren állt:  szövetkezeti tulajdonrésszel rendelkező nagybirtokos, közép és kisbirtokos tehenészetek, állították elő az alapanyagot, amely a legkorszerűbben felszerelt üzemekben dolgozták fel a tejet és állították elő a termékeket és a fogyasztóhoz részben a saját fiókhálózaton és az alapító Hangya Szövetkezet üzletein keresztül juttatták el a jó minőségű termékeket.

A fővárosban az I kerületben 9, a II-ban 1, a III-ban 3, a IV-ben 1, az V.-ben 6, a VI.-ban 6, a VII.-ben 11, a VIII.-ban 8, a IX.-ben 7, a X.-ben 1, a XI.-ben 2, Pesterzsébeten 1, Kispesten 3, Rákosszentmihályin is 1 saját fióküzlet állt a fogyasztók rendelkezésére, behálózva szinte az egész fővárost.

BUDAPESTI TEJIPAR TÖRTÉNETE

XIV. fejezet
Konszolidáció és új neki lendülés 

Bár a Nemzeti Bizottság és a tanácskormány megpróbálkozott a tejellátás rendezésével, (az előbbi felszólította a termelőket, hogy a magánjogi szerződéseket tekintsék érvényben lévőnek és szállítsák a tejet, az utóbbi pedig a vasutak melletti tejbegyűjtőhelyek szervezésével: januárban 35 000 liter tej, májusban 60 000 liter tej érkezett napi átlagban) de a kérdést megoldani nem tudták.

A városokból eltűnt a tej, a csecsemőhalálozás nőttön nőtt. Míg a háború előtt a 900 000 lakos napi 300 000 liter tejet fogyasztott, 1916-ban 165 000, 1917-ben 110 000, 1918-ban 90 000, 1919-ben 50 000 liter volt naponta, amit a főváros kapott.

A tejipari berendezések tönkre mentek, a technikai utánpótlás hiányzott. Hűtő kompresszor nem létezett. 1920 márciusában Budapesten 9 tejivó csarnok tartott nyitva, s kaptak egyenként, írd és mond 75 liter tejet. A fővárosi gyermekmenhelyen április 14.-én 206 egy éven aluli gyermeket tartottak nyilván, csak nekik és 125 szoptató dajkának napi egy-egy liter tejre lett volna szükségük. A tej ára december elejére elérte a 10-15 koronát.

Ebben az évben (1920) a főváros minimális napi szükséglete 60 000 liter lenne, de nem érkezik csak 49 000. 1919-hez képest ez is dupla mennyiség, szeptemberre már 87 000 literre is felmegy. Ugyan ebben a hónapban a kiterjedt vérhas és vörhenyjárvány hatására elrendelik a pasztőrözés újbóli bevezetését az akkori négy budapesti  vállalatnál. A KT, a Magyar Tej és Termékforgalmi Rt, a Budapesti Tejkereskedelmi Rt , és a Magyar Gazdák "Gaea" Tejüzeme minden tejet pasztörizál, amit elad.

 A Solty Ernő által közölt adatok szerint: a fejlődés már gyorsabb ütemű.  A maximális napi felhozatalt mutatja az alábbi táblázat:

                         1919 június          :   73409 liter

                         1920 szeptember :   87243 liter

                         1921 szeptember : 117628 liter

                         1922 június         :  127866 liter

                         1923 június         :  129714 liter

                         1924 december  :  171203 liter

A napi tejfogyasztás személyre számítva 1921-ben éri el az 1918-as 0,09 literes szintet, 1922-1923-ban 0,12 literes, 1924-ben a 0,15 literes szintet. Ezen adatokból megállapíthatjuk, hogy az ország tejtermelése a háború és a forradalmak befejezése után még hosszú időn keresztül nem fedezte a belső fogyasztást, (a külkereskedelmi forgalom mérlege még 1928-ban is passzív), de évről évre nagy javulást emelkedést mutatott fel.

1920-ban négy tejüzem van Budapesten, hét évvel később húsz.A későbbiek szempontjából számunkra különösen érdekes a Budapesti Tejkereskedelmi Rt, amely 1919-ben keletkezett, a KT számára régi rivális,Budapesti Általános Tejcsarnokból és a Magyar Gazdák Tejüzeme, amely 1920-ban alakult. Kelenföldi telepét, amely ma a BTV Kelenföldi Tejüzeme, 1925-ben építette fel napi 25 000 liter tej fogadására, de hamarosan ki is kellett bővítenie, hogy dupla mennyiséget is fel tudjon dolgozni.

1922-től nagyméretű, csak a kiegyezés utáni gründoláshoz hasonló fejlődés kezdődik a budapesti tejiparban:

Fővárosi Tejüzem Rt (1920-1928)                             65 saját fiók          227 viszonteladó üzlet

Magyar Tej és Termékforgalmi Rt (1920)                   65 saját fiók          240 viszonteladói üzlet

Országos Tejszövetkezeti Központ (OMTK)            225 saját fiók         360 viszonteladói üzlet

Orbán József tejüzeme 1922                                                                    26 üzlet

Egyesült Tejkereskedelmi Rt 1922                                1 saját fiók         109 üzlet

Termelő és Ipari Rt 1923                                              5 saját fiók           92 üzlet

Pannónia Tejkereskedelmi Rt 1923                             14 saját fiók        139 üzlet

Wittman Antal tejüzeme 1923                                        1 saját fiók          28 üzlet

Tejértékesítő és Tejgazdasági Rt 1924                                                    147 üzlet

Horváth István és Fiai    1925                                       1 saját fiók            34 üzlet

Vitamin Tejipari Vállalat 1925                                       1 saját fiók           89 üzlet

Sopron, Győr és Vasmegyei Tejgazdaság Rt 1925       22 fiók                193 üzlet

Józsefvárosi Tej és Tejtermék üzem 1925                    13 fiók                 49 üzlet

Lurie Róbert és Tsa 1925                                             8 fiók                  49 üzlet

Centrum Tejüzem Rt 1926                                            1 fiók                  42 üzlet

Sanus Tejüzem Rt 1926                                                7 fiók                  58 üzlet

Turul Tejvállalat 1927                                                   1 fiók                  34 üzlet

Benedek Antal (Hargita) 1927                                      1 fiók                  28 üzlet

Orbán János és Fia 1928                                              1 fiók                   7 üzlet

gróf Károlyi Imre Tejüzeme 1928                                 4 fiók                 64 üzlet

1921-ben  egy év alatt 36 569 700 liter tej érkezett be a fővárosi tejfeldolgozó vállaltatokhoz, 1931-ben már 113 909 998 liter volt a beérkezés. Ezek a vállalatok nagy része saját begyűjtő hálózattal rendelkezik (KT, vagy az OMTK), vagy a tulajdonos saját nagybirtokán tejtermékeit értékesíti. (Károlyi gróf)

Az 1917-ben bevezetett jegyrendszerre azért 1924-ig az inflációs időszak végéig szükség lesz. 1921-ben ezt az igazolványrendszert átszervezik,és abban az esetben biztosítják vele a gyerekek és idősek tejigényét, amennyiben a napi beszállítás nem éri el a 8000 litert sem. Az igazolványokat az iskolákban elhelyezett 130 lisztbizottság utalta ki. az I jelzésű a csecsemők. a II az 1-2 év közöttiek, a III a két -három évesek, a IV a betegek, az V a 3-5 évesek számára biztosított tejet.Bizonyos ideig az aggoknak napi fél litert, T betűvel a terhes asszonyoknak, "fertőzött beteg" felirattal az érintetteknek adtak ki előzetes megrendelés után jegyre egy-egy liter tejet.Ez átlag 140 000 fogyasztóra vonatkozott, s a hatósági ellátás céljára ezekben az időszakokban 37 tejnagykereskedés készletének 20-55%-át kellett igénybe venni.

 A

A tejnek a főváros területére való beszállítását a tejhivatal ellenőrizte. 50 liter mennyiségig a helyi tanács, azon felül a minisztérium  engedélyezte a behozatalt és az engedélyezett tejkereskedéseket, csarnokokat figyeltette. Tilos volt a tejjel házalni, s persze ez nem mindenkinek tetszett. A tejhivatalnak 105 ellenőre vigyázta a pályaudvarokat és vámvonalakat. Az engedély nélküli tejeket lefoglalták: a jó minőségűt kifizették a hamisítottat elkobozták és megsemmisítették. A hamisítókkal szemben eljárást indítottak. Az FM miniszter 1924 évi 71 000 számú rendelete alapján a jó tej zsírtartalma az eddigi 2,8% helyett 3.3% kell legyen, a fajsúlya 15 C foknál  legalább 1,029 , legfeljebb 1,033. 1921-ben lefoglalt mennyiség 190957 liter, ennek 83%-a hamis, míg 1928-ban már csak 11516 litert foglaltak le és csak ennek 44%-a volt hamis.

A tejigazolványok 1924 második felében megszűntek, de az 1919-ben  bevezetett negyedéves beszállítási jogosítványok érvénybe maradtak, kiadásukat a főváros tejellátása érdekében a legritkábban tagadták meg. A napi igényt 1925-ben 3-4000 liter, ebből 62 000 liter az amely 176 községből, és 1044 helyről szállítottak be a kistermelők.

A szabad forgalom és az általános infláció azt eredményezte, hogy a belföldi árak igen magasan alakultak ki, ösztönzőleg hatva a tejtermelő gazdaságokra és idegesítőileg a fogyasztókra .Dr. Illyefalvi Lajos  jóvoltából szerkesztettünk egy összehasonlító táblázatot a helyzet értékelésére:

Árak üzletekben pengőben

                                   1921  1922  1923  1924  1925  1926  1927  1928  1929  1930  1931

tej (l)                            0,15   0,14   0,18   0,39   0,44   0,38   0,40   0,41   0,39   0,37   0,32

tejföl (liter)                    0,52   0,50   0,54   1,42   2,02   1,93   1,92   1,91   2,03   1,91   1,37

teavaj (kg)                    2,31   2,54   3,35   5,98   6,84   5,90   5,91   5,88    6,06   4,24   3,10

liptai túró (kg)               2,86    1,21  1,01   0,86   0,77   1,52   1,60   2,07    3.67   3,60   3,57

Átlagos órabér pengőben

molnár                           0,20   0,20   0,22   0,58   0,65   0,76    0,82    0,86    0,90 0,90   0,96

lakatos                          0,16   0,18   0,21   0,56   0,60   0,63    0,74    0,75    0,78  0,78  0,82

vágóhídi munkásnő        0,07   0,09  0,15    0,28   0,36    0,40    0,42    0,42    0,43  0,43  0,48

gyári munkás                 0,16   0,20  0,20    0,40    0,40   0,45    0,55    0,56    0,56  0,65  0,70

Láthatjuk, hogy az átlag órabérekhez képest a tej ára elég magas, ami az egyik oldalon bánat, az a másik oldalon öröm.A termelési kedv nő, a kínálat növekszik,amit egyéb tényezők is elősegítenek. A mezőgazdaság gépesítése folytán haszonállatként a fejőstehén kerül előtérbe, az alacsony gabonaárak miatt pedig ésszerű alternatívaként a tejtermék ( vajgyártás) kerül. A földművelési tárca minden támogatást megadott ennek az iránynak: hitelt, szabályozást, propagandát. A tejellátást ellenőrző egyesületek felállításával és ezzel egyidejűleg a szarvasmarha törzskönyvek felfektetésével, úgy minőségileg, mint mennyiségileg javította meg a termelést. A tejforgalom és tejminőség rendeleti szabályozásával a termelők, a tejkereskedelem és a tejfogyasztók egyetemes érdekeit törvényes alapon biztosította. A (71000/24) Az ipari rendeletekkel (19000/25) a tej forgalmának üzemi kezelését rendezte és rendszerbe foglalta. A tej értékesítésének szervezetét a tejszövetkezetek reorganizálásával és a Tejszövetkezeti Központ, mint szövetkezet létesítésével (ha nem is általánosan) de biztosította. Megalkotta a vajmárkázási törvényt és ezzel elnyerte a külföldi piacok bizalmát. A tejfogyasztás széleskörű megkedveltetése érdekében, a népjóléti miniszterrel együtt, felállította az "Országos Tejpropaganda Bizottságot."

Erről a bizottságról később még bővebben szólunk, de előbb (a következő fejezetben ) ismerkedjünk meg a már említett Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ Rt (OMTK) karriertörténetével.

I. VILÁGHÁBORÚ LEZÁRÁSA A HÚSZAS ÉVEK ÉVTIZEDE.

A TÖRTÉNELMI HÁTTÉR MEGVILÁGÍTÁSA KAPCSÁN SZERETNÉM MEGJEGYEZNI, HOGY GERE ISTVÁN EZT A KÉZIRATOT 1986-88 TÁJÁN ALKOTTA MEG ÉS AZ EGÉSZ ANYAGBÓL KITŰNIK AZ Ő BALOS FELFOGÁSA, AMELY BELSŐ MEGGYŐZŐDÉSBŐL, DE ÁTITATÓDOTT A SZOCIALISTA TÖRTÉNELEM FELFOGÁSÁNAK ÖNCENZÚRÁS, VAGY TÉNYLEGES CENZÚRÁS SZELLEME IS. GERE ISTVÁN E FEJEZET MEGÍRÁSA KAPCSÁN MAJDNEM EGY AZ EGYBEN IDÉZI BE AZ 1986-BAN MEGJELENT A MEZŐGAZDASÁG KIADÓ GONDOZÁSÁBAN  " A MAGYAR ÉLELMISZERIPAR TÖRTÉNETE" CÍMŰ KÖNYV TEJIPARI FEJEZETÉBŐL A TARTALMI IDÉZETEKET, AMELY (ÁLTALAM IS NAGY TISZTELETBEN ÁLLÓ TEJIPARI SZAKEMBER)  DR BALATONI MIHÁLY ÍRT MEG. A KÖNYV SZERKESZTÉSÉBEN NAGY SZEREPE VOLT AZ AKKORI MAGYAR ÉLELMEZÉS IPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLETNEK ÉS SZEMÉLY SZERINT DR TÓTH ZSIGA ISTVÁN (NAGYBÁTYÁMNAK) AKI 20 ÉVIG VOLT A MÉTE FŐTITKÁRA. TŐLE TUDOM, HOGY AZ IPARTÖRTÉNETI TÉNYLEGES DOKUMENTÁLÁS MELLETT A KIADVÁNY TÖRTÉNELMI HÁTTERÉBEN KIEMELTEN KELLETT BEMUTATNI, A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÉS A MUNKÁSMOZGALOM  SZEREPÉT. AZ ÍRÓK KÖZÖTT NAGYON SOK VALÓDI NAGY TUDÁSÚ SZAKEMBEREK VOLTAK, DE PÉLDÁUL DR DABRÓNAKI GYULA AZ ÉDOSZ  (ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓK ORSZÁGOS SZAKSZERVEZETE) FŐTITKÁRA ELSŐSORBAN A MUNKÁSMOZGALMI MÚLTJA KAPCSÁN KÉPVISELTE A HATALMAT. MEG AZ ÁLTALAM NAGYON ÉRTÉKESNEK TARTOTT  "A MAGYAR ÉLELMISZERIPAR TÖRTÉNETE" CÍMŰ KIADVÁNY MARXISTA SZEMLÉLETTEL ÁTITATOTT TÖRTÉNELMI HÁTTERÉNEK BEMUTATÁSÁT.

Természetes, hogy Gere István által szerkesztett és megírt történetet maradéktalan tartalomban teszem közzé, kiegészítve egyes részleteket, amely a Magyar Élelmiszeripar Történetében részletesebben van tárgyalva és ezeket az információkat fontosnak tartom kiemelni, de a történelmi hátteret az én szemszögemből, minden "szocialista" felfogástól mentesen megjegyzéseimben hozzáfűzzek. 

Az első világháború, majd az ebből következő béketárgyalások eredményeként  szétszabdalták a történelmi Magyarországot. Európai és világ viszonylatban is a magyar gazdaság legdinamikusabb fejlődése a kiegyezést követően  1914-ig az I.világháború kitöréséig tartott. Mai értelemben mindaz a komplett egyensúlyban lévő közös piac meg volt a Monarchia területén, amit később jelenkorunkban az Európai Unióban igyekeznek kialakítani. A megcsonkított Magyarországnak a "Horti korszak kezdetén olyan dolgokkal kellett megküzdeni, mint IV. Bélának a tatárjárást követően, amelyet a Bethlen István által vezetett kormány véleményem szerint kiemelkedő teljesítménnyel oldott meg. Véleményem szerint a magyar tejipar új alapokra helyezésével OMTK  minisztériumi megszervezésével (amelynek Gere István is külön fejezetet szentelt) Megteremtette azt termelőtől a fogyasztókig ható vertikális rendszert, amely a magyar tejipar történetében a legjobban működő szervezetet jelentette országos szinten. Jelenleg a világon a legerősebb tejipari vállalatok tejszövetkezeti rendszerben működnek  és globalizálódtak. A Központi Tejcsarnok Szövetkezeti Rt is saját gazdáik által termelt tejet dolgozta fel és értékesítette saját fiók hálózatában. Az OMTK, amely nem csak Budapestre, hanem országosan szerveződött, alapozva a tejszövetkezetekre és az akkor kitűnően működő hangya szövetkezeti rendszerre. Igaz nagy konkurense lett az én általam kedvelt és nagy úttörőnek számító KT-nek, amelyet a végén be is kebelezett az 1940-es évek elején. Az OMTK  tulajdonosi struktúrával rendelkező tejgazdaságoknak ma is nagy szerepe lenne a jelen magyar tejgazdaságban.

XIII. Fejezet. Gazdasági csodák a két világháború között

Az első világháború után az ország gazdasági feltételei gyökeresen átalakultak. Nem csupán a hadi kiadások okozta súlyos gazdasági leromlásról és a megszállás alatt elszenvedett egyéb károkról van szó: piac, nyersanyagforrás, és termeléskapacitás szempontjából éppen úgy összeszűkültek a lehetőségek, mint a győztesek vonalzójával meghúzott országhatárok.A legerősebb iparágak vesztették el nyersanyagbázisukat,s ez vagy hatalmas arányú importot, vagy lényeges szerkezet átalakítást tett szükségessé, ugyanakkor, amikor a Monarchia addig biztos felvevő piaca becsukta előttünk a kaput, az önállóvá vált szomszédok nem nagyon kívántak közösködni a megcsonkított magyarokkal. A világpiac rohammal betörő szele meztelen találta a beszűkített hazánkat.

Horthy Miklós kormányzó (fővezér,hadúr, etc.) kormányai a két világháború közötti időszakban sose hagytak kétséget afelől, hogy kinek az érdekeit képviselik. A forradalmak megtorlása után rövid idő alatt restaurálták a régi képet, amelyen diszkrét bájjal díszelgett a kövér burzsoázia és a szegény de becsületes és istenfélő tömegek. Aztán ezt a képet ki is lakkoztuk és be lehetett mutatni Európának. Ők tapsikoltak, (benne volt a pénzük: 1931-ben az államadósság 4,3 milliárd pengő) és akkor elérkezett az idő, hogy feszegessük a keretet is. Ez egy ideig ment is, de azután kezdett szakadozni a vászon, repedezni a keret, a képüzletet  pedig erők vették át, akik maguk szabták meg az árakat.(Nos a balos irónia ebben a szakaszban is kicsit túlzásokkal de jelen van)

A háború utáni csoda nagy inflációt a népszövetségi kölcsön alapuló gazdasági csoda, azt pedig tartós válság követte. 1920-ban az ipar az 1913-as szintnek csak 20-30%-át, 1924-ben 60%-át érte el. A mezőgazdasági átlagtermelés a 20-as évek elején érte el a békebelinek a felét. Az 1924 májusáig tartó infláció főleg a bérből és fizetésből élőket sújtotta, 1929-re érik el az 1914-es életszínvonalat. 

Meg kell jegyeznem, hogy az 1913-as év a történelmi Magyarországra vonatkoznak és 1920-tól viszont az adatok összehasonlítása a háború előtti évek 1/3-ával kell számolni. Így 1924-re a csonka országra vetítve 120%-kal jobban teljesített mint a háború előtt. Ezért vallom azt, hogy a Bethlen kormánynak óriási szerepe volt a konszolidációban.

Akkor aztán példa nélküli nemzetközi gazdasági válság kezdődik és tart 1933-ig 1932-ben az ipari termelés az 1929-es szint 24%-ára zuhant, 672  gyáripari vállalat szűnik meg a munkásság 1/3-a marad munka nélkül. A válság utáni politikánk egyértelmű orientációja, a gazdasági és politikai érdekházasságaink a családi ház lerombolásához vezettek.

A budapesti tejipar a tündöklésből és a bukásból egyaránt kivette a részét.

XII. fejezet Háborús évek (második rész)

Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt

1915 és 16 telén a tejbehozatal annyira lecsökkent, hogy a főváros tanácsa kénytelen volt mélyreható intézkedések tervével foglalkozni.

A termelés csökkenését nem sikerült megállítani, pedig a főváros a gazdák érdekében emelte a tejárakat, gondoskodott a takarmány beszerzéséről, a szállításról, jegelésről. 397 darab tehenet importált a nagyobb pestkörnyéki uradalmakra , és ezeknek a tejét a KT-hoz szállíttatta be. Erdélyben és Svájcban egy rakás kecskét vásárolnak és a tejhiány enyhítésére árúba bocsátották őket az újpesti piacon. 350 darabot adtak el, 150-400 korona áron. Az eddig lesajnált kecsketej is fogyaszthatónak bizonyult. Némelyik új kecsketulajdonos még nyaralni is magával vitte a mit sem sejtő jószágot, hogy legalább a reggeli meglegyen.

Közben a tanács újra tárgyalni kezdett a legnagyobb tejipari céggel a TK--val és ezúttal megegyezés is született.A szövetkezet 2 millió korona tőkével részvénytársaságot alapított, amelynek a fővárosi alapítású Budapesti Állatvásár Pénztár Rt lett a főrészvényese, (vagyis maga a város) 1,5 millió koronával. Az Rt 1916 augusztus 12.-én megalakult és szeptember 1.-én megkezdte működését. Rövidesen belépett a Pesti  Magyar Kereskedelmi Bank is. az új név: Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt 

Ugyanekkor a közélelmezési ügyosztály gondoskodott a tej elosztásáról is. Bevezette a Tejigazolvány rendszerét, ezzel biztosítva a két éven aluli gyerekek és betegek ellátását. Nyilvánvaló volt, hogy szükség van egy, a permanens hatósági részvételt és beavatkozást biztosító szervre,amellyel a tanács kézben tarthatja a forgalmat. Ezzel a céllal hozták létre 1916 november 8.-án a Központi Tejhivatalt, amely változó sikerrel egészen 1931-ig működött. Vezetésének nem túl hálás feladatával dr. Pikler Gyulát bízták meg.

Az év végéig a békebeli beszállításnak csak a fele jön össze és az ellátás tovább romlik. Kecskét se vehet mindenki magának, a többség keservesen megszenvedi a tejhiányt és az azt kísérő jelenségeket.

A Népszava terjedelmesen tudósít a visszaélésekről és a vevőket érő atrocitásokról:

" Beteg gyerekek apja a Pacsirtamező utczai 160-as számú fióküzletben csak heti 2 korona baksisért kapott tejet, mikor megszorulván ezt beszüntette, nem is kapott többet, még jegyre se. Másnak azt mondta az elárusítónő, hogy kap tejet, ha hoz kávét, vagy cukrot, esetleg megvarr egy pongyolát.

S. Jánosné három nap hiába ment a tejigazolvánnyal. Szóvá is tette, mire az elárusítónő ordítani kezdett vele:-Ne jártassa azt a büdös pofáját!- és a kimérőbögrével mellbe vágta. Az asszony ötször fordult a rendőrséghez, mind ezidáig hiába.

A lap szerint a KT is elzárkózik a panaszok vizsgálatától, vagy amikor megteszi, a saját alkalmazottainak ad igazat. Ennek végre meg kéne változni, hiszen immár a főváros a tulajdonos.

Szemére vetik a KT-nak a "KÖZTELEKBEN" megjelent hirdetését is, (amivel feltehetően csak az illető magazint kívánta anyagilag támogatni, hiszen egyébként sose szorult hirdetésre) mert a tej ingyen házhoz szállítását ígéri benne, holott a központi boltja a 180-as fiók előtt tömegek állnak sorban a tejért. Pontosan azok a nagybirtokosok, akiknek a hirdetés szól, azok adják 100-150%-os háborús felárral a tejüket.

A tejhamisítás miatt indított eljárások olyan hosszadalmasak, hogy egyszerű józan paraszti észjárással fél évig el lehet kerülni a felelősségre vonást. A pénzbüntetés alacsony, van akit néhány év alatt 30-40 esetben büntettek. 1917-ben már csak 33 tejüzem működik az országban, a trianoni határokon belül pedig csak 6-8. Október 19.-én december elsejei hatállyal kiszélesítik a jegyrendszert 3-6 év közötti gyermekekre és 70 éven felüliekre, valamint betegekre.Erre a jó erőben lévő járóbetegek megrohamozzák az elöljáróságokat. Az orvosok tehetetlenül irkálják a jogosítványokat, de képtelenek ennyi embert megvizsgálni.

Sajnálatos módon a beszállítás csökkenésével Budapest külső kerületeiben még a tejigazolványokra jogosultak ellátása is bizonytalanná vált. 1916 júliusában még napi 195065 liter tej érkezett be, 1917 júliusában 128626 liter, egy évvel később 1918-ban még ez is 7000 literrel csökkent.

A Tejhivatal beindítása után 17 nagykereskedő is bedobja a törölközőt. A KT és az iroda között is állandóak a csatározások a tejelosztás körül, végül dr. Pikler fel is adja a harcot, utódja Moussong Géza lesz. Ő már hathatósabb eszközöket kap a kezébe. Novemberben minden eddigieknél részletesebb és szigorúbb tejelosztási szabályozást vezettek be , a fővárosi tanács és szinte totális hatalommal ruházta fel a Tejhivatalt.

Ettől persze nem lett több tej. 1918-ban a fejenkénti tejfogyasztás 0,09 liter a fővárosban.1919-ben már csak 0,05 liter a tejbeszállítás mélypontra érkezett. Az Országos Élelmezési Hivatal 1918 július 9-től elrendelte a csecsemők és 2 éven aluli gyermekek zárt üvegbe töltött pasztőrözött tejjel való ellátást, de ezt még az év decemberében fel kellett függeszteni a tejhiány hatására. Ugyanakkor az üveges tej is megszűnik. Az ínség minden téren terjed. A Magyarországi Munkásnők Országos szervezete azért kereste fel a főpolgármestert, hogy állítsanak fel tömegkonyhákat a nélkülözők számára

Hogy ne tévesszük szem elől a történelmi hátteret, had mondjuk el, hogy "hőn szeretett" uralkodó, I Ferenc József nem érte meg a birodalma széthullását, az utolsó magyar király IV. Károly fején pedig képletesen és valóságban is lötyögött a korona.Nagyjából és egészében mindenkinek elege lett a háborúból, aki abból hasznot nem húzott. Nem tett jót Károlyi Mihály politikája, sőt kollektív büntetésünk valós oka lett 19-ben a "dicsőséges Tanácsköztársaság"  részére a hatalom önkéntes átadása. A vesztes háború és a vele járó káosz gazdaságilag, politikailag, erkölcsileg meggyötörte és tönkre tette ezer éves országunkat. A bosszú vezérelte trianoni béketárgyalások eredménye fölszabdalta a kiegyezést követő világviszonylatban is kiemelkedő gazdasági fejlődést, amely a főváros tejiparára is megrendítő csapással járt.

XI. Fejezet: Háborús évek (első rész)

Háborús évek

Budapest napi tejfogyasztása 1912-ben 280-290 ezer liter, 1913-ban 304 750 000 liter, ehhez jön még 50-80 ezer liter milimári (tejes kofa) szállítmány. A lakosság száma tovább nő, s egy tanulmány szerint minden újabb 100000 lakos 36 000 literrel emeli a szükségletet.Mindenki előtt világos, hogy a legüdvözítőbb megoldás az lenne, ha a főváros a saját kezébe venné a tejellátást., monopolizálva, saját üzemekkel. Már akkor újra felmerül a terv, hogy figyelembe véve a valós, már kialakult állapotokat, ezt a KT-ra (Központi Szövetkezeti Tejcsarnok Rt) támaszkodva oldják meg. A kiszivárgott hírek nem mindenütt találnak egyöntetű helyeslésre. A Népszava már 1909-ben tiltakozott a feltételezett búsás megváltási ár, s " a KT városatya igazgatójának (Gerlei Lajos) püspöki fizetéssel való alkalmazása" ellen.Fölösleges volt a riadalom, mert a tanács, régi jó szokásához híven, csak akkor lépte meg ezt a döntő lépést, mikor már égett a ház.

A sanda nagyhatalmi politika és Ferdinánd főherceg balul sikerült nyári kirándulása Szarajevóba, megváltoztatta a dolgok eddigi jó irányú folyását. Egycsapásra kiderült, hogy : Ha háborúnak, vérontásnak, emberpusztításnak csak halvány jogosultsága lehet a világon, akkor ez a háború elkerülhetetlen szükség, halaszthatatlan kényszer.Hajókötélnek való idegek is berzenkedtek volna a szerb szemérmetlenségek és hepciáskodások tömege ellen, - mi tűrtük békén, amíg csak gyilkot nem fentek, bombát nem töltöttek, amikkel kioltották a trónörökös és felesége életét..." ( A lényeget tekintve mindegy, de a Svejk-ben azt olvastam, pisztoly volt: " Hetet bele, mint Szarajevóban" 

Dalolva vonulnak be a mozgósított legények, zeneszóval járják be az utczákat, s  több mint bizonyos, szinte tánclépésbe mennek a csatatérre és dalolva rohannak, ha kell ágyútűzbe, szuronyerdőbe!

A háborús pszichózis, a felkészületlenség és a problémák szokatlansága okozta egyéb anomáliák mellett, a mozgósítással egy időben a tej termelése, szállítása és forgalomba hozatala körül is nehézségek támadtak. A csapatszállítások prioritása miatt a tej 50%-a megsavanyodva érkezik a fővárosba. A szállítási gondok kapcsán akkor merül fel először, hogy Kelenföldön tejtároló központot kellene építeni, ahonnan aztán aztán városi villamoson lehetne eljuttatni rendeltetési helyére az árút. A tejgazdaságokból eltünedeznek a a munkáskezek, amelyek fejték a teheneket és hordták a trágyát, mert sürgős megrendelésre lövészárkokat kellett ásniuk valahol Szerbiában. A korpa és egyéb takarmányok ára lassan kúszásba kezdett fölfelé, és egyszer csak kialakult az a helyzet, amikor már nem volt kifizetődő tejet termelni. Az OMGE (Országos Magyar Gazdák Egyesülete) kéri a mezőgazdasági kormányzatot, hogy az 1914 augusztus 1.-ig megkötött szerződéseket semmisítse meg, s adjon rá lehetőséget, hogy a kialakult helyzetnek megfelelően újak köttessenek. Ugyanakkor indítványozza, hogy korlátozza a fejőstehenek levágását, csökkentsék a húsfogyasztást.

A KT 1913-14-ben még teljes lendületben van, az első évben 33 millió liter tejet, 14-ben 5 millióval többet (38 millió ) dolgoz fel. Ebből napi 130 ezer liter hadikórházaknak és közétkeztetésnek naponta 24 ezer litert szállít, a többit kaphatja meg a széles közönség.

A szövetkezetnek még arra is telik, hogy éppen a háború első évében szavazza meg egy nyugdíjintézet felállítását tagjai és foglalkoztatottjai számára.

1914 augusztusában a tej ára újra emelkedett, ugyanakkor a ma is olyan divatos, burkolt áremelés is elburjánzott.Válogatott elnevezésű (gyógy, kóser, és pasztőrözött) tejek kerültek forgalomba, mindig magasabb áron.

1915-16-ban a budapesti tejellátás fokozatos összeomlásnak lehet tanúja a kedves vásárló.A 14-ben emlegetett problémák súlyosbodtak, s a háború előtt még virágzó tejtermelést lassan megfojtották. A behozatal és a helybeli termelés egyre csökkent, míg a békeidőben 300-350 ezer liter jött be naponta, 1915  novemberében már csak ennek fele. A világháború előtt a városi tehén állomány 3 ezeren felüli volt, most ez is a felére csökkent. Míg 1914 júliusában 1 liter kannatej 26 fillérbe, 1 liter palackos 32 fillérbe került, addig a kereskedők és milimárik 1915 áprilisában 48-50 fillért is elkértek 1 liter gyenge tejért.A nagyvállalatok tudtak megmaradni a régi áraiknál, a kannából kimért tej 40 fillért, az üvegesért 44 fillérért vesztegették. A tejhamisítás reneszánszát élte, 33%-ról 80%-ra ugrott. Még a nyári időben felhasznált jég is 2 fillért tett hozzá az árakhoz.

1915 május 6.-án a belügyminisztérium végre a fogyasztók segítségére sietett. Július 15.-ei hatállyal maximálta a tejárakat. A nagybani kannás tej árát 36 fillérben, a zárt palackos árát 41 fillérben, a kimért tejét 41 fillérben állapította meg, s az ellene vétőket drasztikus felelősségre vonással fenyegette. Egyidejűleg fontolóra vette a tejszín gyártás betiltását. A Bécsben már sikerrel alkalmazott intézkedés azonban heves ellenállásra talált a vállalatoknál. A KT mellett ekkor a legerősebb cég a Budapesti Általános tejcsarnok Rt (ÁT) 1913 évi mérlege 51550 korona nyereség. Az akkori 900 000 lakos napi 300 000 literes fogyasztásából a KT 150 000, az ÁT 120 000-et fedez.

A Népszava ugyanabban a számában, amelyben hírül adja a Lusitánia elsüllyesztését, dr, Bárczy István főpolgármester figyelmébe ajánlja, hogy Folkusházy Lajos tanácsos úr helyett egy hozzáértő személy is irányíthatná a közélelmezés ügyét, mert jelen helyzetben pont a kisgyerekes szegény emberek nem jutnak tejhez: a KT által gyártott Székely-féle gyerektej 70 filléres, nevetségesen magas árat megfizetni képtelenek.

Az ár maximalizálása ugyanis visszafelé sült el, a tej még kevesebb lett. A milimárik többsége, akik már nem a saját istállóikból, hanem egyes nagykereskedőktől hordták a tejet, most vagy felhagytak ezzel a tevékenységgel, vagy igyekeztek a portékáikat a város határain kívül eladni.

Augusztus 10.-én újabb kiskapu zárult be a kis és nagykereskedők előtt: különleges tejek árát is maximalizálták és forgalmukat is szabályozták.A Pasteur-tej zsírszázalékát kötelezően 3,6%-ban határozták meg. (Ezt a fajtát ezzel egy időre ki is végezték, mert ezt a %-ot egyik vállalat sem tudta garantálni.) az árat 48 fillérben, a gyógy-tejét (csökkentett kazeintartalmú) 70 fillérben, engedélyezték. Ezeket a termékeket csak a két nagy (KT, ÁT) árusíthatta, az összforgalmuk 3% erejéig.

Dr Kerfer szellemesen jellemzi a helyzetet az Állattenyésztési és Tejgazdasági lapokban: " A tejhiány leginkább a fővárosban érezteti hatását, mert az itteni tanács volt az, amely rendet akart tenni. Sajnos csak akart, mert a székesfőváros nagyérdemű közönsége irtózik a rendszabályoktól és eddigelé nem volt még oly rendelet, melyet igen elmésen és gyönyörűségesen ki ne játszott volna. Ez a háború okozta leleményesség nem csak a tejkereskedőknél, de a fogyasztóknál is megmutatkozik. Az egyik azért fél, hogy magasabb árat kapjon a tejért, mindenféle elnevezéssel különböző tejféléket hoz forgalomba, (kóser, pasztőrözött, gyógy, főző,javított,lefölözött, stb) a másik, midőn érzi, hogy csak gyermek és beteg jut majd tejhez, tömegesen lép a betegek sorába."

Természetesen nem csak tejből volt hiány, hanem egyszerűen mindenből. Eljött a segéd-, pót-, meg az álmegoldások ideje. Friedenthal (tükörfordításban: Békevölgyi) professzor Berlinben kikísérletezik a szalmából sütött kenyeret, a Gazdasági lapok arra oktat, hogyan lehet tyúkot kakas nélkül megtojatni, lassan minden férfi munkakörben túlsúlyba kerülnek az asszonyok és a bőrhiány arra az evidenciára döbbenti rá a Központi hatalmak polgárait, hogy a mezítlábas járás nagyon egészséges.

A szórakoztatásnak új műfaja tűnt fel a Pasaréten. Egy nagyszerű vállalkozó lövészárkokat ásatott és itt az érdeklődő közönség a saját bőrén tapasztalhatta, hogy mindenfelé oroszlánként harcoló hőseink mit éreznek a zord időjárásban egy krumpliveremben, megcsodálhatta a tábori konyhát, a fényszóró gyakorlatot, a világító bombákat és a pisztolybemutatót. Nem volt érte pénz azaz 50 fillér.

X fejezet: Kalimitások

A "kalamitások"

Az országban 1907 elején közel 60000 taggal már 65% tejszövetkezet működik, amelyek 84,5 millió liter tejet, a világháború előtti utolsó évben pedig már 113,7 millió  litert adnak az országnak. 1905-ben a KT is új üzemet nyitott Kaposvárott, ahol vaj, és egyéb termékek mellett először termeltek tejcukrot is.

1900 és 1907 között az exportvaj értékesítésére vajtermelő központok jöttek létre, amelyek aztán felvásárolták a városok elől a tejet. Nem kis pénzről volt szó, 1907-ben 10 millió aranykorona értékű vajat állítottak elő.(lásd Gyakorlati Gazdalexikon 1927) A tejkereslet ennek hatására megélénkült, az ár emelkedni kezdett. "Betelt a mérték" kiált fel a Budai Hírlap 1907 október 6.-i számában.a publicista:" Szánalmas együgyűség minden kételkedés. A tejkartell a régi nótát fújja: nekik is drágábban adják a gazdák a tejet. Ez nem igaz. A tejkereskedők nem különbek  az elmúlt idők útonállóinál ! "

A vehemens cikkíró tartózkodott a kérdés többoldalú vizsgálatától, pedig érdekes dolgokra jöhetett volna rá. A termelő gazdák valóban igyekeztek kibújni a szerződések teljesítése alól, hogy a tejet a magasabb árat fizető vajtermeléshez adják el. Az export értékesítésből eredő haszon egy része így tulajdonképpen a hazai vásárló zsebéből származott.

A KT vonatkozásában tény, hogy az 1907 szeptember 15.-én, (alapítás óta ez volt az üzleti év zárásának időpontja) a XXIII. üzletév végén tartós monopolhelyzetük biztos tudatában nyugtázhatták az eredményt. (Napi 42000 liter tej a tagoknak literenként,  tisztán 15,62 fillér, 116 fióküzlet városszerte.) Mondjuk úgy, nem valószínű, hogy az árak alakulására ne lettek volna döntő hatással. 1908-ban a Budapestre beszállított 97 millió liter tejből 23 milliót a KT kezelt, további 28 millió liter felett 6 más nagykereskedő rendelkezett, így ők heten akár gonoszok is lehettek. Volt a dolognak azonban el nem hanyagolható kockázati oldala is. Ahogy Solti Ernő írta: " A tejkereskedelem már igen korán arra szoríttatott, hogy a mezőgazdasági üzemben folyamatosan (megszakítás nélkül) előállított tejet hosszabb időszakra megvásárolja, úgyhogy - ellenkezően, mint a többi élelmiszernél - a napi vásárlást nem a napi kiegyenlítés, a napi mérleg, hanem egy hosszabb időszak mérlege befolyásolja. Ez hozta magával, hogy az el nem használt és visszamaradt igen gyorsan romlandó árú egész rizikóját a tejkereskedelem viselte. A népesség erős számbeli növekedése, valamint a kínálat és kereslet közvetlen kapcsolatának nagyfokú mellőzése mind többször és többször ingadozást idézett elő a tejárakban."

A szeptember első napjaiban tartott pécsi tejgazdasági kongresszus és az októberi 4 filléres áremelés ismét reflektorfénybe állította a budapesti tej minőségi hibáit és a forgalmazás visszásságait.. Mind gyakrabban lehetett hallani a tejkereskedelem szigorúbb ellenőrzésének szükségességét, a tejnek (központi tejraktáron keresztül végzett) hatósági közvetítését sürgető hangokat.

Molly Béla tanácsos szerint a közélelmezési ügyosztálynak kérnie kell a kormányzatot, hogy mivel a tejnagykereskedők kartellje a 150 km körzeten belül eső tejtermelésre már rátette a kezét, adjon a MÁV 70%-os kedvezményt az ezen a körön kívül eső szállításokra. Az így beérkezett tejet gondozza maga a város.

Az OMGE tiltakozott az ellen, hogy a termelők erőszakolták volna ki az áremelést és felvetette egy tejszövetkezeti központ tervét. A fogyasztók és és a fogyasztók képviseletében az újságok (már amelyik ezt feladatának tekintette) kiszálltak a kereskedők kartellje, az egymásra mutogatás és a kiskereskedők, meg a batyuzók szorgalmas tejhamisítása ellen. Mintha csak mai hangokat hallanánk: követelték közvetítők  kizárását a kereskedelemből, tiltakoztak az önkényes áremelések ellen.Lehetetlen állapotnak tartották, hogy egy termék 100%-ot dráguljon a termelőktől a fogyasztókig. A " Magyarország" egyenesen tejuzsorának nevezte a 28-30 filléres árat. Követelték a hamisítók szigorúbb felelősségre vonását. A szociáldemokraták lapja a Népszava "Méregkeverők" címmel szégyenlistát közölt a tejhamisítás miatt megbüntetett személyek nevével.(Most az ittas vezetőkről közölnek hasonlókat a megyei lapok.) Szabó Istvánné Alsónémedi tejfölhamisításért 3 napi elzárást és 58 korona pénzbüntetést kapott. Habán Jánosné ugyanezért 26 korona, Ulmer Antal tejhamisításért 120 korona, Rodlich Vilmos (margarinos vaj) 120 korona büntetésben részesült. A lap nem fűz vérmes reményeket a büntetés nevelő hatásához. A büntetés pénz pár nap hamisításából behozható.- Most már nyugodtan hamisíthatnak tovább - vonja le a lap rezignáltan a következtetést.

Ha 4000 pesti tejárus, mint láttuk (tisztelet a kivételnek) nem is igen zavartatta magát tőle, 1985 óta már törvény tiltotta a tejhamisítást. (Ez a törvény az 1976-ossal szemben már nemcsak a fogyasztó egészségét, de a zsebét is védi.)Mégis a Fővárosi Vegyészeti Hivatal jelentése szerint a pesti tej 40-45%-a 1908-ban is víz.A hamisítókat kivéve persze mindenkiben meg volt a jóindulat a rendezésre. A közigazgatási és közélelmezési ügyosztályon e tárgyban felhalmozott iratok ma két iskola úttörőinek papírgyűjtési tervét fedeznék Ez arról tanúskodott, hogy a főváros előjárói, a minisztériumi urak, a tiszti főorvosi hivatal és a vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézet is szívén viseli az ügyet.  A közös munkával összeállított szabálytervezet 1907-ben már a Fővárosi Tanács elé került.:

Ami eddig nem történt meg, szó érte a KT háza elejét is. Jakobovics Zsigmond üzletigazgató nyilatkozott is bizonyos tejföl ügyében, miszerint a IX. ker. előljárósága vele szemben hozott szabálysértési ítélete nevetséges, és ellene fellebbezni fog. A kifogásolt tejfel nem a KT-tól származott, a vesztegetés vádja rágalom és a jegyzőkönyvnek, meg a tejfelnek, az újságban regényesen színezett eltűnése fantasztikus mese, amely a bíróságra tartozik.
A Budai Hírlap laptársait megróva a KT mellé állt és igen dicsérő hangú cikkében elítélte az igazságtalan támadást a mintaszerű iparvállalt ellen, amely"eltekintve korrekt üzleti fellépésétől, a jótékonyságot nagyban és titokban gyakorolja. Gerlei Lajos ügyvezető igazgató vezetésével a KT kitűnő érdemeket szerzett a fővárosi tej feljavításában, modern és nagystílű működésének bírálata mögött csupán alantas célok rejtezhetnek.
Ennyiben meg is nyugodhatnánk, ha nem lenne a cikknek egy igazán apró szépséghibája, A kényelmes Fischer főszerkesztő úr ugyanis a saját 1903 január 7-i cikkét másolta le szó szerint. (Ott néhány ezer szabálytalanul jelzett üvegről esett szó, de hát az meg szerencsére az üveggyár hibájának bizonyult.)
Gerlei igazgató úr képviselte egyébként a KT-t az 1909-ben Budapesten megtartott IV. Nemzetközi Tejgazdasági Kongresszuson, ahol 23 országból a szakma mintegy ezer képviselője jelent meg, s a párhuzamosan megrendezett tejgazdasági kiállításon 694 kiállító vett részt. A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy a tej forgalmát ugyanúgy hatósági kézbe kell venni mint a vizet, húst, világítást. Az igazgató úr tetszéssel fogadott előadásában kiállt amellett, hogy a tej csak lezárt palackban hozhasson forgalomba, s csak a nagy tételben vásárlók kapják kannában.

1909-ben a közélelmezési bizottság (eredménytelen) javaslatot tesz a tejkereskedelem közösségi kézbe vételére.A már 1907-ben ismertetett nyomós okok mellett meg kell említeni, hogy ezekben az években komoly csapások érték a tejtermelést. 1909 és 1911-ben aszály és jéghiány (ami a távolabbi szállítmányokat veszélyeztette), 1910-ben száj és köröm fájás sújtotta az országot. A hamisítás sem hagyott alább, 1906-10-ig 34,9%-ról 41,9%-ra emelkedett az arány. 1911-ben 4229 tejminta közül 1783 a hamisított. (42,1%). A főváros akkori napi fogyasztása 270 000 liter.

Miközben 1907-ben kétszer is (október 10.-én a "vörös csütörtök napján, és december 31.-én, 1911-ben július 30.-án és 1912-ben május 23-án a Keleti pályaudvar előtt szétkergetett tüntetők szaladgáltak menedéket keresve a KT telephelyén a Rottenbiller utcza 31. szám alatt..

1908-ban pedig lezajlott az Osztrák- Magyar Monarchia nagy gyarmatosítási kalandja Bosznia- Herczegovinában, az annektálás igazán szenzációnak számított, ahhoz képest, hogy egy Hamrák János nevezetű zseniális szélhámos eladta a székesfehérvári elöljáróságnak a Rottenbiller utcza faburkolatát 9000 aranykoronáért és még a szállítást is kifizetetté velük. A KT kocsijain pedig játékosan csilingeltek a tejes üvegek, amikor a kocsi belehajtott a kátyúba.