Az új tágasabb telep már alkalmas volt az egyre növekvő feladatok ellátására, a beszállított tengernyi tej feldolgozására és kiszállítására a vevőkhöz. A KT megbízható tejét minden mennyiségben megvette volna a város. Elbizakodottság nélkül jelenthették a közgyűléseken, hogy:"Termékeink elterjedtek és közkedveltek a lakosság minden rétegében"
1887-ben 4 878 115 liter
1888-ban 5 990 795 liter
1889-ben július közepéig 3878 686 liter tejet értékesítettek.
1887-től napi 1700-1800 db 1 és 2 dl-es gyermektejet gyártanak. Ez Székely Salamonnak, az Országos Kémiai Intézet vegyészének az anyatej összetételét megközelítő értékű találmánya volt, amely steril savóból, pasztőrizált tejszínből és tejcukorból készült. jelentőségét nem lehet eléggé méltatni abban a korban, amikor a gyermekhalandóság 40-70%-át a gyomor bántalmai okozták. Mi sem lehetett szebb törekvés a szövetkezetnek, mint a gyermekek egészséges tejjel való ellátása. Tulajdonképpen megalakulásának is ez volt az etikai alapja, s így lett a cég jelképe a csecsemőt tartó gólya alakja is. A Székely-féle gyermektej később nemzetközi karriert futott be, a légmentesen lezárt kis palackok Európa több országában is divatba jöttek.(Más kérdés, hogy a többi tejhez viszonyított magasabb ár kiknek tette lehetővé a rendszeres vásárlást)
Ugyanebben az évben kis darabszámban ugyan, de gyártani kezdik Kovácsy Béla professzor kefírjét is.
1889-ben a KT forgalma napi 20000 liter, 120 alkalmazottja szorgalmas munkájával kb. 30000 lakost lát el a városban. A KT beszállító tagjainak állattartási körülményeit folyamatosan ellenőrzik az utazó, okleveles állatorvosok. A fiók üzleteket,pedig megbízott revizorok járják, s a csaláson ért fiókvezetőket eltiltják az árusítástól. Ezek a lépések jelentették a járható utat a fogyasztók bizalmának megnyeréséhez a főváros hamisításokkal teli tejpiacán.A városi népesség, vagyis a kereslet növekedésével a tejhamisítás ugyan össznépi játék lett, s míg egy , a Természettudományi Társulat "Chemiai-technikai" laboratóriumában végzett vizsgálatok alapján a KT szövetkezet teje jó, addig a millimárik teje 31 próbájából csak 2 volt elfogadható. Az ártatlan tekintetű, tenyeres-talpas tejeslánykák ügyesebb méregkeverők, mint a rossz hírű Mediciek. A fehérre sikált vödör és a virító sárgaréz abroncs csak annak leplezésére való, hogy nagyobb edényben lévő "cseléd-tej" és az apróban hordozgatott "tejsűrű"
már nem is olyan makulátlan. Az utcai tej 3-20-a romlott, és bár a csalásnak a vásárlóközönség is tudatában van, mégis megveszik, mert olcsóbb, mint a tejkereskedők által 10-12 krajcárért árult tej.
A kormány először 1886-ban foglalkozik a tejkereskedelem rendezésének szükségességével. Akkor is azért, mert a járványügyi bizottság az elhanyagolt fővárosi istállókat a kolerafertőzés elsőrendű gócának vélte, és kb. ezer majoros kitelepítését ajánlotta a tanácsnak. Ez persze kemény dió volt, a napi tejmennyiség jelentős hányadát ezek az istállók adták:
KERÜLET ISTÁLLÓ TEHÉN(SZ) NAPI TERMELT TEJ/L
VIII. 261 1960 13 720
IX. 249 1842 13 594
X. 96 741 5 187
VII. 115 715 5 005
VI. 57 450 3 150
I. 66 433 3 031
III. 149 433 3 031
II. 10 72 504
V. 2 29 203
ÖSSZESEN 1005 6675 47 425
EZEK AZ ADATOK 1889 ÁPRILISÁBÓL SZÁRMAZNAK, S HA HOZZÁTESSZÜK, HOGY VASÚTON NAPI 38580 LITER, TENGELYEN 36367 LITER TEJ JÖTT A VÁROSBA, LÁTHATJUK, HOGY A HELYBEN TERMELT TEJ AZ EGÉSZNEK TÖBB MINT HARMADÁT TESZI KI.
A kolerajárvány aztán egyéb hasznos intézkedések nyomán elmúlt,és akkor már igen bölcs döntésnek látszott az, ami eredetileg tanácstalan volt.
A hamisítás és a kezdetleges higiéniai körülmények mellett visszahúzó erő volt a tejkereskedők nagy egyetértése a felvásárlási árak alacsony tartásában (5-6 krajcár) és az, hogy néha még ennek a fizetési kötelezettségüknek sem, vagy késve tettek eleget. A KT szövetkezeten kívüli tejtermelők tehetetlenek voltak ezzel a magatartással szemben és ez bizonytalanságot szült a termelésben is, szállításban is.
A Központi Tejcsarnok ebben az időszakban a fővárosi tejnek mintegy 1/6-át kezeli, folyamatosan alkalmazkodva az új technikai követelményekhez. 1890-ben előnyös feltételekkel vesznek meg a fővárostól egy szomszéd telket, új irodákat építenek, a légszeszvilágításról áttérnek az elektromosságra.
1893-ban a fennállás tizedik évfordulóján elmondható volt, hogy a KT komolyan vette úttörő szerepét, annak minden, kisebb-nagyobb gondjával együtt. Az első napi 1600 liter forgalom immár megüti a 30000litert, a mostani 68 tag 4755 tehenétől származó tejért átlag 7,4 krajcárt kap literenként. (A szövetkezeten kívüli gazdák 5 krajcárnál magasabb árat nem tudnak kicsikarni)
Az 1895-ben beszállított 9 383 818 litert beszorozva ez igen tisztességes summa
.Ami a gyors fejlődést finanszírozta, hogy ez a mennyiség kiszállítva dupláját hozta a KT konyhájára.
Vannak pesze gondok is, mert a tehenek nem üzletszerűen termelnek, az ütemezéshez semmi érzékük nincs, úgyhogy a legtöbb tej júniusban, júliusban, augusztusban kerül beszállításra,amikor a fogyasztás a legalacsonyabb. Az igazgatóság tejpoharazók felállításával igyekszik áthidalni a problémát. A tanáccsal való rövidebb-hosszabb csatározások után sátrakat telepítenek a Városligetbe, (nem igazán konkurálva a Bimbóház sörcsarnokkal) a Margitszigetre és az állatkertbe. A minőséget itt is állandóan és szigorúan ellenőrzik.
Sok pénzt visz el az üvegtörés és a lovaskocsik gyors elhasználódása a rázós fővárosi utcákon. Bár a Központi Tejcsarnok Szövetkezeti Részvénytársaságnál nincs se vasárnap, se ünnep, a túlóra pénz ismeretlen fogalom, a munkaidő hosszát a munkavezető határozza meg, az itt dolgozókat nem nagyon érinti meg a kezdődő szociális mozgolódások szele. Aki a KT egyenruháját magára vehette (egy időben kaució ellenében) annak munkája és megélhetése biztos volt.
PÁR SZÓ A KULISSZÁKRÓL (gazdasági és politikai háttér)
Az 1890-es év több szempontból is nevezetes. Elsősorban arról, hogy egy viszonylag rendezett korszak végét jelenti. Tisza Kálmán 15 évig volt az ország miniszterelnöke, (ezt a rekordot azóta sem sikerült beállítani senkinek.) Sikerrel konszolidálta a 67-es kiegyezéssel létrejött rendszert és egy a magyar történelemben ritka intenzitású fejlődési időszak végén adhatta be lemondását. Távozásával ez a nyugalmi periódus véget ért.
1890-ben ünnepelte először május elsejét a magyar munkásság. Hatvanezres tömeg hirdette a 3x8-as jelszót a Városligetben. A következő május 1-én már véres összecsapásokról jött a hír a Viharsarokból. Az agrárproletár mozgalmak fenntartására az Alföldön ostromállapotokat hirdettek ki, több száz munkást börtönbüntetésre ítéltek, viszont törvényt hoztak (Szapáry Gyula kormánya) a vasárnapi munkaszünet betartására, és a betegsegélyezési pénztár felállítására a gyári alkalmazottak részére. Az agrárszocialista mozgalmak folytatódtak a század végéig, s az 1897-es hatalmas aratósztrájkkal érték el a csúcspontot. Az egymást követő (Wekerle, Bánffy és Széll Kálmán) kormányok igyekeztek a mozgalmi szervezkedéseket leszerelni, elsősorban felületi kezelésekkel, sűrűn igénybe véve a karhatalmat.
A század végén lezárulni látszott a szabad versengés kora és eljött a monopóliumok, a győztesek ideje. A nagyipari vállalatok az összes ipari vállalatok kb. fél százalékát tették ki, viszont az összes termelés értékének 64,5%-át adták. Öt nagybank tartotta kézben a hitelszervezet tőkeerejének 56%-át.
Palackozás |
Üvegmosás |
Gyermektej-osztály |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése