I. VILÁGHÁBORÚ LEZÁRÁSA A HÚSZAS ÉVEK ÉVTIZEDE.

A TÖRTÉNELMI HÁTTÉR MEGVILÁGÍTÁSA KAPCSÁN SZERETNÉM MEGJEGYEZNI, HOGY GERE ISTVÁN EZT A KÉZIRATOT 1986-88 TÁJÁN ALKOTTA MEG ÉS AZ EGÉSZ ANYAGBÓL KITŰNIK AZ Ő BALOS FELFOGÁSA, AMELY BELSŐ MEGGYŐZŐDÉSBŐL, DE ÁTITATÓDOTT A SZOCIALISTA TÖRTÉNELEM FELFOGÁSÁNAK ÖNCENZÚRÁS, VAGY TÉNYLEGES CENZÚRÁS SZELLEME IS. GERE ISTVÁN E FEJEZET MEGÍRÁSA KAPCSÁN MAJDNEM EGY AZ EGYBEN IDÉZI BE AZ 1986-BAN MEGJELENT A MEZŐGAZDASÁG KIADÓ GONDOZÁSÁBAN  " A MAGYAR ÉLELMISZERIPAR TÖRTÉNETE" CÍMŰ KÖNYV TEJIPARI FEJEZETÉBŐL A TARTALMI IDÉZETEKET, AMELY (ÁLTALAM IS NAGY TISZTELETBEN ÁLLÓ TEJIPARI SZAKEMBER)  DR BALATONI MIHÁLY ÍRT MEG. A KÖNYV SZERKESZTÉSÉBEN NAGY SZEREPE VOLT AZ AKKORI MAGYAR ÉLELMEZÉS IPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLETNEK ÉS SZEMÉLY SZERINT DR TÓTH ZSIGA ISTVÁN (NAGYBÁTYÁMNAK) AKI 20 ÉVIG VOLT A MÉTE FŐTITKÁRA. TŐLE TUDOM, HOGY AZ IPARTÖRTÉNETI TÉNYLEGES DOKUMENTÁLÁS MELLETT A KIADVÁNY TÖRTÉNELMI HÁTTERÉBEN KIEMELTEN KELLETT BEMUTATNI, A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÉS A MUNKÁSMOZGALOM  SZEREPÉT. AZ ÍRÓK KÖZÖTT NAGYON SOK VALÓDI NAGY TUDÁSÚ SZAKEMBEREK VOLTAK, DE PÉLDÁUL DR DABRÓNAKI GYULA AZ ÉDOSZ  (ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓK ORSZÁGOS SZAKSZERVEZETE) FŐTITKÁRA ELSŐSORBAN A MUNKÁSMOZGALMI MÚLTJA KAPCSÁN KÉPVISELTE A HATALMAT. MEG AZ ÁLTALAM NAGYON ÉRTÉKESNEK TARTOTT  "A MAGYAR ÉLELMISZERIPAR TÖRTÉNETE" CÍMŰ KIADVÁNY MARXISTA SZEMLÉLETTEL ÁTITATOTT TÖRTÉNELMI HÁTTERÉNEK BEMUTATÁSÁT.

Természetes, hogy Gere István által szerkesztett és megírt történetet maradéktalan tartalomban teszem közzé, kiegészítve egyes részleteket, amely a Magyar Élelmiszeripar Történetében részletesebben van tárgyalva és ezeket az információkat fontosnak tartom kiemelni, de a történelmi hátteret az én szemszögemből, minden "szocialista" felfogástól mentesen megjegyzéseimben hozzáfűzzek. 

Az első világháború, majd az ebből következő béketárgyalások eredményeként  szétszabdalták a történelmi Magyarországot. Európai és világ viszonylatban is a magyar gazdaság legdinamikusabb fejlődése a kiegyezést követően  1914-ig az I.világháború kitöréséig tartott. Mai értelemben mindaz a komplett egyensúlyban lévő közös piac meg volt a Monarchia területén, amit később jelenkorunkban az Európai Unióban igyekeznek kialakítani. A megcsonkított Magyarországnak a "Horti korszak kezdetén olyan dolgokkal kellett megküzdeni, mint IV. Bélának a tatárjárást követően, amelyet a Bethlen István által vezetett kormány véleményem szerint kiemelkedő teljesítménnyel oldott meg. Véleményem szerint a magyar tejipar új alapokra helyezésével OMTK  minisztériumi megszervezésével (amelynek Gere István is külön fejezetet szentelt) Megteremtette azt termelőtől a fogyasztókig ható vertikális rendszert, amely a magyar tejipar történetében a legjobban működő szervezetet jelentette országos szinten. Jelenleg a világon a legerősebb tejipari vállalatok tejszövetkezeti rendszerben működnek  és globalizálódtak. A Központi Tejcsarnok Szövetkezeti Rt is saját gazdáik által termelt tejet dolgozta fel és értékesítette saját fiók hálózatában. Az OMTK, amely nem csak Budapestre, hanem országosan szerveződött, alapozva a tejszövetkezetekre és az akkor kitűnően működő hangya szövetkezeti rendszerre. Igaz nagy konkurense lett az én általam kedvelt és nagy úttörőnek számító KT-nek, amelyet a végén be is kebelezett az 1940-es évek elején. Az OMTK  tulajdonosi struktúrával rendelkező tejgazdaságoknak ma is nagy szerepe lenne a jelen magyar tejgazdaságban.

XIII. Fejezet. Gazdasági csodák a két világháború között

Az első világháború után az ország gazdasági feltételei gyökeresen átalakultak. Nem csupán a hadi kiadások okozta súlyos gazdasági leromlásról és a megszállás alatt elszenvedett egyéb károkról van szó: piac, nyersanyagforrás, és termeléskapacitás szempontjából éppen úgy összeszűkültek a lehetőségek, mint a győztesek vonalzójával meghúzott országhatárok.A legerősebb iparágak vesztették el nyersanyagbázisukat,s ez vagy hatalmas arányú importot, vagy lényeges szerkezet átalakítást tett szükségessé, ugyanakkor, amikor a Monarchia addig biztos felvevő piaca becsukta előttünk a kaput, az önállóvá vált szomszédok nem nagyon kívántak közösködni a megcsonkított magyarokkal. A világpiac rohammal betörő szele meztelen találta a beszűkített hazánkat.

Horthy Miklós kormányzó (fővezér,hadúr, etc.) kormányai a két világháború közötti időszakban sose hagytak kétséget afelől, hogy kinek az érdekeit képviselik. A forradalmak megtorlása után rövid idő alatt restaurálták a régi képet, amelyen diszkrét bájjal díszelgett a kövér burzsoázia és a szegény de becsületes és istenfélő tömegek. Aztán ezt a képet ki is lakkoztuk és be lehetett mutatni Európának. Ők tapsikoltak, (benne volt a pénzük: 1931-ben az államadósság 4,3 milliárd pengő) és akkor elérkezett az idő, hogy feszegessük a keretet is. Ez egy ideig ment is, de azután kezdett szakadozni a vászon, repedezni a keret, a képüzletet  pedig erők vették át, akik maguk szabták meg az árakat.(Nos a balos irónia ebben a szakaszban is kicsit túlzásokkal de jelen van)

A háború utáni csoda nagy inflációt a népszövetségi kölcsön alapuló gazdasági csoda, azt pedig tartós válság követte. 1920-ban az ipar az 1913-as szintnek csak 20-30%-át, 1924-ben 60%-át érte el. A mezőgazdasági átlagtermelés a 20-as évek elején érte el a békebelinek a felét. Az 1924 májusáig tartó infláció főleg a bérből és fizetésből élőket sújtotta, 1929-re érik el az 1914-es életszínvonalat. 

Meg kell jegyeznem, hogy az 1913-as év a történelmi Magyarországra vonatkoznak és 1920-tól viszont az adatok összehasonlítása a háború előtti évek 1/3-ával kell számolni. Így 1924-re a csonka országra vetítve 120%-kal jobban teljesített mint a háború előtt. Ezért vallom azt, hogy a Bethlen kormánynak óriási szerepe volt a konszolidációban.

Akkor aztán példa nélküli nemzetközi gazdasági válság kezdődik és tart 1933-ig 1932-ben az ipari termelés az 1929-es szint 24%-ára zuhant, 672  gyáripari vállalat szűnik meg a munkásság 1/3-a marad munka nélkül. A válság utáni politikánk egyértelmű orientációja, a gazdasági és politikai érdekházasságaink a családi ház lerombolásához vezettek.

A budapesti tejipar a tündöklésből és a bukásból egyaránt kivette a részét.

XII. fejezet Háborús évek (második rész)

Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt

1915 és 16 telén a tejbehozatal annyira lecsökkent, hogy a főváros tanácsa kénytelen volt mélyreható intézkedések tervével foglalkozni.

A termelés csökkenését nem sikerült megállítani, pedig a főváros a gazdák érdekében emelte a tejárakat, gondoskodott a takarmány beszerzéséről, a szállításról, jegelésről. 397 darab tehenet importált a nagyobb pestkörnyéki uradalmakra , és ezeknek a tejét a KT-hoz szállíttatta be. Erdélyben és Svájcban egy rakás kecskét vásárolnak és a tejhiány enyhítésére árúba bocsátották őket az újpesti piacon. 350 darabot adtak el, 150-400 korona áron. Az eddig lesajnált kecsketej is fogyaszthatónak bizonyult. Némelyik új kecsketulajdonos még nyaralni is magával vitte a mit sem sejtő jószágot, hogy legalább a reggeli meglegyen.

Közben a tanács újra tárgyalni kezdett a legnagyobb tejipari céggel a TK--val és ezúttal megegyezés is született.A szövetkezet 2 millió korona tőkével részvénytársaságot alapított, amelynek a fővárosi alapítású Budapesti Állatvásár Pénztár Rt lett a főrészvényese, (vagyis maga a város) 1,5 millió koronával. Az Rt 1916 augusztus 12.-én megalakult és szeptember 1.-én megkezdte működését. Rövidesen belépett a Pesti  Magyar Kereskedelmi Bank is. az új név: Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt 

Ugyanekkor a közélelmezési ügyosztály gondoskodott a tej elosztásáról is. Bevezette a Tejigazolvány rendszerét, ezzel biztosítva a két éven aluli gyerekek és betegek ellátását. Nyilvánvaló volt, hogy szükség van egy, a permanens hatósági részvételt és beavatkozást biztosító szervre,amellyel a tanács kézben tarthatja a forgalmat. Ezzel a céllal hozták létre 1916 november 8.-án a Központi Tejhivatalt, amely változó sikerrel egészen 1931-ig működött. Vezetésének nem túl hálás feladatával dr. Pikler Gyulát bízták meg.

Az év végéig a békebeli beszállításnak csak a fele jön össze és az ellátás tovább romlik. Kecskét se vehet mindenki magának, a többség keservesen megszenvedi a tejhiányt és az azt kísérő jelenségeket.

A Népszava terjedelmesen tudósít a visszaélésekről és a vevőket érő atrocitásokról:

" Beteg gyerekek apja a Pacsirtamező utczai 160-as számú fióküzletben csak heti 2 korona baksisért kapott tejet, mikor megszorulván ezt beszüntette, nem is kapott többet, még jegyre se. Másnak azt mondta az elárusítónő, hogy kap tejet, ha hoz kávét, vagy cukrot, esetleg megvarr egy pongyolát.

S. Jánosné három nap hiába ment a tejigazolvánnyal. Szóvá is tette, mire az elárusítónő ordítani kezdett vele:-Ne jártassa azt a büdös pofáját!- és a kimérőbögrével mellbe vágta. Az asszony ötször fordult a rendőrséghez, mind ezidáig hiába.

A lap szerint a KT is elzárkózik a panaszok vizsgálatától, vagy amikor megteszi, a saját alkalmazottainak ad igazat. Ennek végre meg kéne változni, hiszen immár a főváros a tulajdonos.

Szemére vetik a KT-nak a "KÖZTELEKBEN" megjelent hirdetését is, (amivel feltehetően csak az illető magazint kívánta anyagilag támogatni, hiszen egyébként sose szorult hirdetésre) mert a tej ingyen házhoz szállítását ígéri benne, holott a központi boltja a 180-as fiók előtt tömegek állnak sorban a tejért. Pontosan azok a nagybirtokosok, akiknek a hirdetés szól, azok adják 100-150%-os háborús felárral a tejüket.

A tejhamisítás miatt indított eljárások olyan hosszadalmasak, hogy egyszerű józan paraszti észjárással fél évig el lehet kerülni a felelősségre vonást. A pénzbüntetés alacsony, van akit néhány év alatt 30-40 esetben büntettek. 1917-ben már csak 33 tejüzem működik az országban, a trianoni határokon belül pedig csak 6-8. Október 19.-én december elsejei hatállyal kiszélesítik a jegyrendszert 3-6 év közötti gyermekekre és 70 éven felüliekre, valamint betegekre.Erre a jó erőben lévő járóbetegek megrohamozzák az elöljáróságokat. Az orvosok tehetetlenül irkálják a jogosítványokat, de képtelenek ennyi embert megvizsgálni.

Sajnálatos módon a beszállítás csökkenésével Budapest külső kerületeiben még a tejigazolványokra jogosultak ellátása is bizonytalanná vált. 1916 júliusában még napi 195065 liter tej érkezett be, 1917 júliusában 128626 liter, egy évvel később 1918-ban még ez is 7000 literrel csökkent.

A Tejhivatal beindítása után 17 nagykereskedő is bedobja a törölközőt. A KT és az iroda között is állandóak a csatározások a tejelosztás körül, végül dr. Pikler fel is adja a harcot, utódja Moussong Géza lesz. Ő már hathatósabb eszközöket kap a kezébe. Novemberben minden eddigieknél részletesebb és szigorúbb tejelosztási szabályozást vezettek be , a fővárosi tanács és szinte totális hatalommal ruházta fel a Tejhivatalt.

Ettől persze nem lett több tej. 1918-ban a fejenkénti tejfogyasztás 0,09 liter a fővárosban.1919-ben már csak 0,05 liter a tejbeszállítás mélypontra érkezett. Az Országos Élelmezési Hivatal 1918 július 9-től elrendelte a csecsemők és 2 éven aluli gyermekek zárt üvegbe töltött pasztőrözött tejjel való ellátást, de ezt még az év decemberében fel kellett függeszteni a tejhiány hatására. Ugyanakkor az üveges tej is megszűnik. Az ínség minden téren terjed. A Magyarországi Munkásnők Országos szervezete azért kereste fel a főpolgármestert, hogy állítsanak fel tömegkonyhákat a nélkülözők számára

Hogy ne tévesszük szem elől a történelmi hátteret, had mondjuk el, hogy "hőn szeretett" uralkodó, I Ferenc József nem érte meg a birodalma széthullását, az utolsó magyar király IV. Károly fején pedig képletesen és valóságban is lötyögött a korona.Nagyjából és egészében mindenkinek elege lett a háborúból, aki abból hasznot nem húzott. Nem tett jót Károlyi Mihály politikája, sőt kollektív büntetésünk valós oka lett 19-ben a "dicsőséges Tanácsköztársaság"  részére a hatalom önkéntes átadása. A vesztes háború és a vele járó káosz gazdaságilag, politikailag, erkölcsileg meggyötörte és tönkre tette ezer éves országunkat. A bosszú vezérelte trianoni béketárgyalások eredménye fölszabdalta a kiegyezést követő világviszonylatban is kiemelkedő gazdasági fejlődést, amely a főváros tejiparára is megrendítő csapással járt.

XI. Fejezet: Háborús évek (első rész)

Háborús évek

Budapest napi tejfogyasztása 1912-ben 280-290 ezer liter, 1913-ban 304 750 000 liter, ehhez jön még 50-80 ezer liter milimári (tejes kofa) szállítmány. A lakosság száma tovább nő, s egy tanulmány szerint minden újabb 100000 lakos 36 000 literrel emeli a szükségletet.Mindenki előtt világos, hogy a legüdvözítőbb megoldás az lenne, ha a főváros a saját kezébe venné a tejellátást., monopolizálva, saját üzemekkel. Már akkor újra felmerül a terv, hogy figyelembe véve a valós, már kialakult állapotokat, ezt a KT-ra (Központi Szövetkezeti Tejcsarnok Rt) támaszkodva oldják meg. A kiszivárgott hírek nem mindenütt találnak egyöntetű helyeslésre. A Népszava már 1909-ben tiltakozott a feltételezett búsás megváltási ár, s " a KT városatya igazgatójának (Gerlei Lajos) püspöki fizetéssel való alkalmazása" ellen.Fölösleges volt a riadalom, mert a tanács, régi jó szokásához híven, csak akkor lépte meg ezt a döntő lépést, mikor már égett a ház.

A sanda nagyhatalmi politika és Ferdinánd főherceg balul sikerült nyári kirándulása Szarajevóba, megváltoztatta a dolgok eddigi jó irányú folyását. Egycsapásra kiderült, hogy : Ha háborúnak, vérontásnak, emberpusztításnak csak halvány jogosultsága lehet a világon, akkor ez a háború elkerülhetetlen szükség, halaszthatatlan kényszer.Hajókötélnek való idegek is berzenkedtek volna a szerb szemérmetlenségek és hepciáskodások tömege ellen, - mi tűrtük békén, amíg csak gyilkot nem fentek, bombát nem töltöttek, amikkel kioltották a trónörökös és felesége életét..." ( A lényeget tekintve mindegy, de a Svejk-ben azt olvastam, pisztoly volt: " Hetet bele, mint Szarajevóban" 

Dalolva vonulnak be a mozgósított legények, zeneszóval járják be az utczákat, s  több mint bizonyos, szinte tánclépésbe mennek a csatatérre és dalolva rohannak, ha kell ágyútűzbe, szuronyerdőbe!

A háborús pszichózis, a felkészületlenség és a problémák szokatlansága okozta egyéb anomáliák mellett, a mozgósítással egy időben a tej termelése, szállítása és forgalomba hozatala körül is nehézségek támadtak. A csapatszállítások prioritása miatt a tej 50%-a megsavanyodva érkezik a fővárosba. A szállítási gondok kapcsán akkor merül fel először, hogy Kelenföldön tejtároló központot kellene építeni, ahonnan aztán aztán városi villamoson lehetne eljuttatni rendeltetési helyére az árút. A tejgazdaságokból eltünedeznek a a munkáskezek, amelyek fejték a teheneket és hordták a trágyát, mert sürgős megrendelésre lövészárkokat kellett ásniuk valahol Szerbiában. A korpa és egyéb takarmányok ára lassan kúszásba kezdett fölfelé, és egyszer csak kialakult az a helyzet, amikor már nem volt kifizetődő tejet termelni. Az OMGE (Országos Magyar Gazdák Egyesülete) kéri a mezőgazdasági kormányzatot, hogy az 1914 augusztus 1.-ig megkötött szerződéseket semmisítse meg, s adjon rá lehetőséget, hogy a kialakult helyzetnek megfelelően újak köttessenek. Ugyanakkor indítványozza, hogy korlátozza a fejőstehenek levágását, csökkentsék a húsfogyasztást.

A KT 1913-14-ben még teljes lendületben van, az első évben 33 millió liter tejet, 14-ben 5 millióval többet (38 millió ) dolgoz fel. Ebből napi 130 ezer liter hadikórházaknak és közétkeztetésnek naponta 24 ezer litert szállít, a többit kaphatja meg a széles közönség.

A szövetkezetnek még arra is telik, hogy éppen a háború első évében szavazza meg egy nyugdíjintézet felállítását tagjai és foglalkoztatottjai számára.

1914 augusztusában a tej ára újra emelkedett, ugyanakkor a ma is olyan divatos, burkolt áremelés is elburjánzott.Válogatott elnevezésű (gyógy, kóser, és pasztőrözött) tejek kerültek forgalomba, mindig magasabb áron.

1915-16-ban a budapesti tejellátás fokozatos összeomlásnak lehet tanúja a kedves vásárló.A 14-ben emlegetett problémák súlyosbodtak, s a háború előtt még virágzó tejtermelést lassan megfojtották. A behozatal és a helybeli termelés egyre csökkent, míg a békeidőben 300-350 ezer liter jött be naponta, 1915  novemberében már csak ennek fele. A világháború előtt a városi tehén állomány 3 ezeren felüli volt, most ez is a felére csökkent. Míg 1914 júliusában 1 liter kannatej 26 fillérbe, 1 liter palackos 32 fillérbe került, addig a kereskedők és milimárik 1915 áprilisában 48-50 fillért is elkértek 1 liter gyenge tejért.A nagyvállalatok tudtak megmaradni a régi áraiknál, a kannából kimért tej 40 fillért, az üvegesért 44 fillérért vesztegették. A tejhamisítás reneszánszát élte, 33%-ról 80%-ra ugrott. Még a nyári időben felhasznált jég is 2 fillért tett hozzá az árakhoz.

1915 május 6.-án a belügyminisztérium végre a fogyasztók segítségére sietett. Július 15.-ei hatállyal maximálta a tejárakat. A nagybani kannás tej árát 36 fillérben, a zárt palackos árát 41 fillérben, a kimért tejét 41 fillérben állapította meg, s az ellene vétőket drasztikus felelősségre vonással fenyegette. Egyidejűleg fontolóra vette a tejszín gyártás betiltását. A Bécsben már sikerrel alkalmazott intézkedés azonban heves ellenállásra talált a vállalatoknál. A KT mellett ekkor a legerősebb cég a Budapesti Általános tejcsarnok Rt (ÁT) 1913 évi mérlege 51550 korona nyereség. Az akkori 900 000 lakos napi 300 000 literes fogyasztásából a KT 150 000, az ÁT 120 000-et fedez.

A Népszava ugyanabban a számában, amelyben hírül adja a Lusitánia elsüllyesztését, dr, Bárczy István főpolgármester figyelmébe ajánlja, hogy Folkusházy Lajos tanácsos úr helyett egy hozzáértő személy is irányíthatná a közélelmezés ügyét, mert jelen helyzetben pont a kisgyerekes szegény emberek nem jutnak tejhez: a KT által gyártott Székely-féle gyerektej 70 filléres, nevetségesen magas árat megfizetni képtelenek.

Az ár maximalizálása ugyanis visszafelé sült el, a tej még kevesebb lett. A milimárik többsége, akik már nem a saját istállóikból, hanem egyes nagykereskedőktől hordták a tejet, most vagy felhagytak ezzel a tevékenységgel, vagy igyekeztek a portékáikat a város határain kívül eladni.

Augusztus 10.-én újabb kiskapu zárult be a kis és nagykereskedők előtt: különleges tejek árát is maximalizálták és forgalmukat is szabályozták.A Pasteur-tej zsírszázalékát kötelezően 3,6%-ban határozták meg. (Ezt a fajtát ezzel egy időre ki is végezték, mert ezt a %-ot egyik vállalat sem tudta garantálni.) az árat 48 fillérben, a gyógy-tejét (csökkentett kazeintartalmú) 70 fillérben, engedélyezték. Ezeket a termékeket csak a két nagy (KT, ÁT) árusíthatta, az összforgalmuk 3% erejéig.

Dr Kerfer szellemesen jellemzi a helyzetet az Állattenyésztési és Tejgazdasági lapokban: " A tejhiány leginkább a fővárosban érezteti hatását, mert az itteni tanács volt az, amely rendet akart tenni. Sajnos csak akart, mert a székesfőváros nagyérdemű közönsége irtózik a rendszabályoktól és eddigelé nem volt még oly rendelet, melyet igen elmésen és gyönyörűségesen ki ne játszott volna. Ez a háború okozta leleményesség nem csak a tejkereskedőknél, de a fogyasztóknál is megmutatkozik. Az egyik azért fél, hogy magasabb árat kapjon a tejért, mindenféle elnevezéssel különböző tejféléket hoz forgalomba, (kóser, pasztőrözött, gyógy, főző,javított,lefölözött, stb) a másik, midőn érzi, hogy csak gyermek és beteg jut majd tejhez, tömegesen lép a betegek sorába."

Természetesen nem csak tejből volt hiány, hanem egyszerűen mindenből. Eljött a segéd-, pót-, meg az álmegoldások ideje. Friedenthal (tükörfordításban: Békevölgyi) professzor Berlinben kikísérletezik a szalmából sütött kenyeret, a Gazdasági lapok arra oktat, hogyan lehet tyúkot kakas nélkül megtojatni, lassan minden férfi munkakörben túlsúlyba kerülnek az asszonyok és a bőrhiány arra az evidenciára döbbenti rá a Központi hatalmak polgárait, hogy a mezítlábas járás nagyon egészséges.

A szórakoztatásnak új műfaja tűnt fel a Pasaréten. Egy nagyszerű vállalkozó lövészárkokat ásatott és itt az érdeklődő közönség a saját bőrén tapasztalhatta, hogy mindenfelé oroszlánként harcoló hőseink mit éreznek a zord időjárásban egy krumpliveremben, megcsodálhatta a tábori konyhát, a fényszóró gyakorlatot, a világító bombákat és a pisztolybemutatót. Nem volt érte pénz azaz 50 fillér.

X fejezet: Kalimitások

A "kalamitások"

Az országban 1907 elején közel 60000 taggal már 65% tejszövetkezet működik, amelyek 84,5 millió liter tejet, a világháború előtti utolsó évben pedig már 113,7 millió  litert adnak az országnak. 1905-ben a KT is új üzemet nyitott Kaposvárott, ahol vaj, és egyéb termékek mellett először termeltek tejcukrot is.

1900 és 1907 között az exportvaj értékesítésére vajtermelő központok jöttek létre, amelyek aztán felvásárolták a városok elől a tejet. Nem kis pénzről volt szó, 1907-ben 10 millió aranykorona értékű vajat állítottak elő.(lásd Gyakorlati Gazdalexikon 1927) A tejkereslet ennek hatására megélénkült, az ár emelkedni kezdett. "Betelt a mérték" kiált fel a Budai Hírlap 1907 október 6.-i számában.a publicista:" Szánalmas együgyűség minden kételkedés. A tejkartell a régi nótát fújja: nekik is drágábban adják a gazdák a tejet. Ez nem igaz. A tejkereskedők nem különbek  az elmúlt idők útonállóinál ! "

A vehemens cikkíró tartózkodott a kérdés többoldalú vizsgálatától, pedig érdekes dolgokra jöhetett volna rá. A termelő gazdák valóban igyekeztek kibújni a szerződések teljesítése alól, hogy a tejet a magasabb árat fizető vajtermeléshez adják el. Az export értékesítésből eredő haszon egy része így tulajdonképpen a hazai vásárló zsebéből származott.

A KT vonatkozásában tény, hogy az 1907 szeptember 15.-én, (alapítás óta ez volt az üzleti év zárásának időpontja) a XXIII. üzletév végén tartós monopolhelyzetük biztos tudatában nyugtázhatták az eredményt. (Napi 42000 liter tej a tagoknak literenként,  tisztán 15,62 fillér, 116 fióküzlet városszerte.) Mondjuk úgy, nem valószínű, hogy az árak alakulására ne lettek volna döntő hatással. 1908-ban a Budapestre beszállított 97 millió liter tejből 23 milliót a KT kezelt, további 28 millió liter felett 6 más nagykereskedő rendelkezett, így ők heten akár gonoszok is lehettek. Volt a dolognak azonban el nem hanyagolható kockázati oldala is. Ahogy Solti Ernő írta: " A tejkereskedelem már igen korán arra szoríttatott, hogy a mezőgazdasági üzemben folyamatosan (megszakítás nélkül) előállított tejet hosszabb időszakra megvásárolja, úgyhogy - ellenkezően, mint a többi élelmiszernél - a napi vásárlást nem a napi kiegyenlítés, a napi mérleg, hanem egy hosszabb időszak mérlege befolyásolja. Ez hozta magával, hogy az el nem használt és visszamaradt igen gyorsan romlandó árú egész rizikóját a tejkereskedelem viselte. A népesség erős számbeli növekedése, valamint a kínálat és kereslet közvetlen kapcsolatának nagyfokú mellőzése mind többször és többször ingadozást idézett elő a tejárakban."

A szeptember első napjaiban tartott pécsi tejgazdasági kongresszus és az októberi 4 filléres áremelés ismét reflektorfénybe állította a budapesti tej minőségi hibáit és a forgalmazás visszásságait.. Mind gyakrabban lehetett hallani a tejkereskedelem szigorúbb ellenőrzésének szükségességét, a tejnek (központi tejraktáron keresztül végzett) hatósági közvetítését sürgető hangokat.

Molly Béla tanácsos szerint a közélelmezési ügyosztálynak kérnie kell a kormányzatot, hogy mivel a tejnagykereskedők kartellje a 150 km körzeten belül eső tejtermelésre már rátette a kezét, adjon a MÁV 70%-os kedvezményt az ezen a körön kívül eső szállításokra. Az így beérkezett tejet gondozza maga a város.

Az OMGE tiltakozott az ellen, hogy a termelők erőszakolták volna ki az áremelést és felvetette egy tejszövetkezeti központ tervét. A fogyasztók és és a fogyasztók képviseletében az újságok (már amelyik ezt feladatának tekintette) kiszálltak a kereskedők kartellje, az egymásra mutogatás és a kiskereskedők, meg a batyuzók szorgalmas tejhamisítása ellen. Mintha csak mai hangokat hallanánk: követelték közvetítők  kizárását a kereskedelemből, tiltakoztak az önkényes áremelések ellen.Lehetetlen állapotnak tartották, hogy egy termék 100%-ot dráguljon a termelőktől a fogyasztókig. A " Magyarország" egyenesen tejuzsorának nevezte a 28-30 filléres árat. Követelték a hamisítók szigorúbb felelősségre vonását. A szociáldemokraták lapja a Népszava "Méregkeverők" címmel szégyenlistát közölt a tejhamisítás miatt megbüntetett személyek nevével.(Most az ittas vezetőkről közölnek hasonlókat a megyei lapok.) Szabó Istvánné Alsónémedi tejfölhamisításért 3 napi elzárást és 58 korona pénzbüntetést kapott. Habán Jánosné ugyanezért 26 korona, Ulmer Antal tejhamisításért 120 korona, Rodlich Vilmos (margarinos vaj) 120 korona büntetésben részesült. A lap nem fűz vérmes reményeket a büntetés nevelő hatásához. A büntetés pénz pár nap hamisításából behozható.- Most már nyugodtan hamisíthatnak tovább - vonja le a lap rezignáltan a következtetést.

Ha 4000 pesti tejárus, mint láttuk (tisztelet a kivételnek) nem is igen zavartatta magát tőle, 1985 óta már törvény tiltotta a tejhamisítást. (Ez a törvény az 1976-ossal szemben már nemcsak a fogyasztó egészségét, de a zsebét is védi.)Mégis a Fővárosi Vegyészeti Hivatal jelentése szerint a pesti tej 40-45%-a 1908-ban is víz.A hamisítókat kivéve persze mindenkiben meg volt a jóindulat a rendezésre. A közigazgatási és közélelmezési ügyosztályon e tárgyban felhalmozott iratok ma két iskola úttörőinek papírgyűjtési tervét fedeznék Ez arról tanúskodott, hogy a főváros előjárói, a minisztériumi urak, a tiszti főorvosi hivatal és a vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézet is szívén viseli az ügyet.  A közös munkával összeállított szabálytervezet 1907-ben már a Fővárosi Tanács elé került.:

Ami eddig nem történt meg, szó érte a KT háza elejét is. Jakobovics Zsigmond üzletigazgató nyilatkozott is bizonyos tejföl ügyében, miszerint a IX. ker. előljárósága vele szemben hozott szabálysértési ítélete nevetséges, és ellene fellebbezni fog. A kifogásolt tejfel nem a KT-tól származott, a vesztegetés vádja rágalom és a jegyzőkönyvnek, meg a tejfelnek, az újságban regényesen színezett eltűnése fantasztikus mese, amely a bíróságra tartozik.
A Budai Hírlap laptársait megróva a KT mellé állt és igen dicsérő hangú cikkében elítélte az igazságtalan támadást a mintaszerű iparvállalt ellen, amely"eltekintve korrekt üzleti fellépésétől, a jótékonyságot nagyban és titokban gyakorolja. Gerlei Lajos ügyvezető igazgató vezetésével a KT kitűnő érdemeket szerzett a fővárosi tej feljavításában, modern és nagystílű működésének bírálata mögött csupán alantas célok rejtezhetnek.
Ennyiben meg is nyugodhatnánk, ha nem lenne a cikknek egy igazán apró szépséghibája, A kényelmes Fischer főszerkesztő úr ugyanis a saját 1903 január 7-i cikkét másolta le szó szerint. (Ott néhány ezer szabálytalanul jelzett üvegről esett szó, de hát az meg szerencsére az üveggyár hibájának bizonyult.)
Gerlei igazgató úr képviselte egyébként a KT-t az 1909-ben Budapesten megtartott IV. Nemzetközi Tejgazdasági Kongresszuson, ahol 23 országból a szakma mintegy ezer képviselője jelent meg, s a párhuzamosan megrendezett tejgazdasági kiállításon 694 kiállító vett részt. A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy a tej forgalmát ugyanúgy hatósági kézbe kell venni mint a vizet, húst, világítást. Az igazgató úr tetszéssel fogadott előadásában kiállt amellett, hogy a tej csak lezárt palackban hozhasson forgalomba, s csak a nagy tételben vásárlók kapják kannában.

1909-ben a közélelmezési bizottság (eredménytelen) javaslatot tesz a tejkereskedelem közösségi kézbe vételére.A már 1907-ben ismertetett nyomós okok mellett meg kell említeni, hogy ezekben az években komoly csapások érték a tejtermelést. 1909 és 1911-ben aszály és jéghiány (ami a távolabbi szállítmányokat veszélyeztette), 1910-ben száj és köröm fájás sújtotta az országot. A hamisítás sem hagyott alább, 1906-10-ig 34,9%-ról 41,9%-ra emelkedett az arány. 1911-ben 4229 tejminta közül 1783 a hamisított. (42,1%). A főváros akkori napi fogyasztása 270 000 liter.

Miközben 1907-ben kétszer is (október 10.-én a "vörös csütörtök napján, és december 31.-én, 1911-ben július 30.-án és 1912-ben május 23-án a Keleti pályaudvar előtt szétkergetett tüntetők szaladgáltak menedéket keresve a KT telephelyén a Rottenbiller utcza 31. szám alatt..

1908-ban pedig lezajlott az Osztrák- Magyar Monarchia nagy gyarmatosítási kalandja Bosznia- Herczegovinában, az annektálás igazán szenzációnak számított, ahhoz képest, hogy egy Hamrák János nevezetű zseniális szélhámos eladta a székesfehérvári elöljáróságnak a Rottenbiller utcza faburkolatát 9000 aranykoronáért és még a szállítást is kifizetetté velük. A KT kocsijain pedig játékosan csilingeltek a tejes üvegek, amikor a kocsi belehajtott a kátyúba.