Amiről a fenn említett lap (NEMZET GAZDA) 1817-ben, "Hogy kell a pesti tejes kofát rászedni?" címmel ír közvetlenül érint bennünket, hiszen ez az első híradás a pesti tejpiacról:
Pesten, á lefelezett állott tejnek az ítzéje 12 krajtzár, ez közel már fejér víz. A második téjet mérik 24 krajtzáron, á harmadikat 48 -on. Ez eddig á mértékletes tsalárdság.Vannak ojjanok is, á kiknek annyiféle tejek van, á mennyi tettzik, 5-8-10 féle. Az előkelőbbek hordanak á kávéhoz á negyvennyolc krajtzárosból, mejl 2-3 nap még szenvedhető, de azután á 24 krajtzárosba vág, sőt még alább is.Fél meszej (0,42 lt) 16 garasos helyett venni kell tőlök 1 meszej 8 garasost 4 garasonés és ezt szinte fél óráig pártúzön, lábasban, lassú bugyogással, tátva-nyitva fűzeni, hogy felére gőzölögjön el. Sok próba szerént ebből a téjből sokkal, igen jobb téj lessz mint, é 16 garasos.
Mi ennek a szabados tsalárdságnak á fészke? Az, mert Pesten még, senki sem létott tejjel-mézzel fojóuttzát, de Bécsben igen gyakran. Mikor á kofák meg sem gondolják, végig- megyen az eleség-Komisszáros, á tejes kofák során, és az ebbéli ösmerete szerént, sorra düjtögeti a "vizes tejet".A "NEMZETI GAZDA" publicistája lehet, hogy maga is elképedne, ha tudná, hogy a magyar sajtó alaphangja a fővárosi tejellátás ügyében 130 évig az lesz, amit ő ütött le jóindulatú cikkében. A magas C.
Térjünk azonban vissza a kiinduló ponthoz, a vidéki marhaistállóba. A jobb tejelő fajtákra való áttérés természetesen nem csak elhatározás kérdése, a költséges tejgazdasági tehenészettel való próbálkozást csak az olyan latifundiumok urai engedhették meg maguknak, mint a hetményi és mezőkeszi uradalmakkal bíró Hunyady gróf, vagy a zalavári apátság, amely istenfélő szolgái 1840-ben Csácson, majd 1853-ban Zalaapátiban végeztek úttörő kísérleteket ezen a téren. A főváros környékén 1850-ben létesült Cséry Lajosnak (a kétes hírű Cséry telep névadójának) gazdasága. Őt aztán a népnyelv rövidesen el is keresztelte "pesti tejkirálynak" A 60-as, 70-es években már majd minden nagyobb birtokon divatba jött az új módi, főleg a környékbeli nagy települések, városok felvevő képességére blazírozva, szebben fogalmazva, a növekvő népesség tejigényének ellátására. a folyamatban katalizátorként működött az el nem hanyagolható körülmény, hogy az 1860-as évek magas búza árai a semmibe tűntek és ajánlatosnak látszott hogy a gazdaságok több lábon álljanak, méghozzá lehetőleg olyanokon, amelyeket nem rúghat ki alóluk a külföldi konkurencia. Erre kitűnően alkalmasnak látszott a tejgazdaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése