Központi Tejcsarnok a Rottenbiller utcában

A Pest többszörös polgármesteréről elnevezett utca leghíresebb épülete a Központi Tejcsarnok beköltözéséig a szegények 16 szám alatti éjjeli menedékhelye volt, ahol az esténkénti beengedés előtt festői csoportképet alkottak a hűvösebb időben hajlékra váró nincstelenek.Erről szívesen és álszent borzadállyal számoltak be a polgári lapok.

Legjobb, amit tehetünk,ha követjük az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tekintélyes tagjait, akik vastag bundáik szőrmegallérjában húzott nyakkal kecmeregnek ki a hintókból 1887 januárjában a KT épülete előtt és a már ismert Kunkel Imre igazgató úr vezetésével megtekintik a gázlámpákkal megvilágított  tejcsarnokot, teljes működése közben. A Gazdasági lapok tárcaírója is ott forgolódik az urak között. Lássuk, mi került a jegyzetfüzetébe:

"Az új telepnek oly csinos és tetszetős a külseje és praktikus a berendezése, Rottenbiller utcai homlokzatát egy csinos, emeletes, bérháznak szánt lakóépület képezi. Ennek tágas bejáróján át jut a látogató a telep udvarára, amelyben a praktikus követelményeknek minden tekintetben megfelelő, de egyedüli díszükkel: a tisztasággal ékeskedő épületek a legkedvezőbb benyomást teszik a belépőkre. A bejárattól jobbra hosszú terjedelmes épületben egy fedél alá van hozva a nagycsarnok, amelyben az érkező tej átvétele és használhatóság elbírálása folyik."

Minden este hosszú sorokban érkeznek a bádogkannákkal megrakott kocsik. 3000 tehén napi  20 000 liter tejét hozzák. Az ólomplombával lezárt kannákat a csarnokba viszik és katonás sorrendbe állítják, majd a tejkezelő dyphenilsavas vizsgálatot végez rajtuk, hogy az esetleges vizezett tejet kiszűrje. A szövetkezet alapszabálya a hamisítást nagyon szigorúan veszi, első esetben 200 Ft-ig terjedő bírsággal is büntethetik, végső esetben a szövetkezetből való kizárást is eszközölhetik. A gazdáknak maguknak is érdekük a jóhírük védelme, hiszen a beküldött tejet nem csupán a mennyiség, de főként a minőség alapján díjazzák. A zsírtartalom szerinti átvétel hamarosan elterjed Monarchia szerte. Kétségtelen tény, hogy ez a becsületesség megnehezíti a szövetkezet helyzetét a tisztességtelen versennyel szemben a hamisított tejben bővelkedő piacon. Az átvételi csarnokkal szemben van a vegyműhely (labor) ahol a minden egyes tag által beküldött tej az átvételi vizsgálaton túl is hetenként egyszer megelemeztetik s illetőleg a tej értékének alapjául szolgáló zsírtartalom meghatároztatik. A lactoorytes vizsgálat nyomán a tehenészet által aznap beküldött tejmennyisége a havi zsírtartalom átlagával szoroztatik és ezen szorzatok összege elosztva a beküldött összes tej literszámával adja a beküldött tej zsírtartalmának átlagát, amely fizetés alapjául szolgál. Ez a vizsgálat kiterjed szag, íz, sűrűség és szilárd alkatrész meghatározására is. Ezek szerint a KT tejénél az évi átlag 1,0323 sűrűség, 3,629% zsírtartalom és 12,710% a szilárd alkotórész.

Az átvétel után a tejet egy hatalmas sajtárba öntözik a kannákból, amelyek ha megtelnek sínen tolnak a fal melletti vasszerkezet alá. A gőzerővel működő emelő a sajtárt a mennyezetig viszi fel és belőle az aranysárga tejet a négy 1200 literes vasgerendákon nyugvó tartály valamelyikébe dűti. Az így megtornáztatott tej ezekből a tartályokból bádogcsatornákon jut le a jobboldali falnál álló két nagyobb kádba. Lefelé jövet a csövekből font  hűtőfelületen ömlik át, amelyben gőzszivattyúval cirkuláltatják a jéghideg vizet. A különbözőszármazású tejek így összekeverve állandó és egyenletes minőséget szavatolnak, olyat, amely csak a KT-re jellemző. Úgy számítják, hogy a lehűtött tejnek a kiszolgálás után még 8-10 óráig garantáltan el kell állnia.

Ugyanebben a csarnokban, az emeleti részen, folyik a szükséges mennyiség lefölözése is 3db 6000 fordulatra képes de Laval szeparátor segítségével. Az itt kinyert tejszín legfinomabb "non plus ultra" habtejszín az udvar és a legelőkelőbb körök kedvenc eledele. A szíjmeghajtású holsteini köpülőkkel itt gyötrik össze a tejszínt mandulaízű theavajjá, amelyből a társaság nagy büszkeségére Erzsébet királyné nem csupán gödöllői tartózkodásuk idjén, de még a távoli Herkules fürdőn is keni magának a vajas zsemlét.

E fedél alatt húzódnak meg még az edénytisztító helyek és a szükséges irodai helységek is.

Az udvar távolabbi részen van az istálló és kocsiszín  a szerszámkamrák és egyéb szükséges épületek.

Mozgás és élet mindenfelé, amerre a szem tekint, de sehol azért kapkodás sürgés-forgás nem látható, sehol még a legkisebb zaj sem hallható. Mintha valamely láthatatlan kéz vezetné mindenik munkás kezét. Mindenki végzi az eléje tűzött feladatot,  a lehető legjobban és leggyorsabban ."

Karpfenstein utcza 18-20 az első telephely

A telep elhelyezésében döntő szerepe volt, hogy a vasúthoz közel essen. Így került a Központi Tejcsarnok a Karpfenstein (ma Karácsony Sándor) utca 18-20 szám alatti bérleménybe, amely közel esett a Józsefvárosi Pályaudvarhoz.

1883 szeptember 20-án, az üzemelés első napján 13 tejeskocsi 2000 liter tejet vitt szét a városba, amely szerény mennyiség az év végére elérte a napi 6500 litert. Ez az első üzletév megelégedettséggel töltötte el a tisztelt tagságot, hiszen 2700 tehén által adott 2 384 815 liter tej eladásából származó nyers bevétel 360 974 Ft-ra rúgott.

A Központi Tejcsarnok már ez az első telepe is kitűnt modern berendezéseivel, korszerű (zsírtartalmon alapuló) tejátvételi rendszerével és hathatós ellenőrzési módszereivel, melyekkel a fejéstől a vásárlókig követték a KT csinos fehér üvegeiben (Európában mi követtük először az amerikai példát) vagy 20 és 25 literes csapos kannákban forgalomba hozott tejet.A szövetkezet nyilvános ellenőrző bizottságában orvosi és vegyészi szaktekintélyek működtek, féltőn vigyázva a cég hitelét. Minden tejet, tejszínt tartalmazó üveg a szövetkezet vignetta lapját viselte és KT bélyeggel ellátott, dátumozott ólomlemezkével volt lezárva. A fióküzletekbe panaszkönyvet helyeztek el és minden módon támaszkodtak a nyilvánosságra, mint legfőbb ellenőrre. " Minden egyes tisztelt vevőnk, ki a kezelés rendes voltáról kíván meggyőződést szerezni, a szövetkezeti központi telephelyén (VIII: Karpfenstein utcza 18 és 20) éjjel nappal akármilyen órában szívesen láttatik"

A tej 60%-át  házhoz szállítva, 27%-át fióküzletekben (1885-ben36%), 13%-át kereskedők útján juttatták el mintegy 5500 vásárlóhoz: 1884-ben 2 565 475 litert

                  1885-ben 3 073 060 litert

                  1886-ban 3 676 422 litert

Az egyes vevő rendelhetett tejet levelező lapon a központtól avagy a fióküzletekben, ahol készséggel felvilágosították arról is, hogy miért éri meg a batyuzó milimárik teje helyett a valamivel drágább tejcsarnoki tejet venni: 

"Kalkulus" a tisztelt háziasszony számára- Az élelmiszer értékét annak tápértéke határozza mag. Így például a piaczi tej átlagos zsírtartalma: 2,8%, a Központi Tejcsarnok átlagos zsírtartalma: 3,9% Tehát: 4 liter tej a Központi Tejcsarnokból = 5 liter piaczi tej (ha nincs hamisítva) Vagyis ha például Péter a Központi Tejcsarnok tejét 15 krajcárral fizeti és Pál a piaczi tej 1 literéért 12 krajcárt ád, akkor még mindig Péter az aki jobban járt, mert olcsóbban fizeti meg a tej táperejét.

Vizsgáljuk meg tehát a Központi Tejcsarnok árlistáját: Látható, hogy a termékválasztékot ekkor az határozta meg, hogy mennyit működik az Alfa- szeparátor. A vajat géppel fölözött tejszínből, transzmissziós szíjmeghajtású, billenthetős, forgólapátos holsteini köpülőkben készítették, minden egyes adagot a KT betűkkel jelölték meg, és a készítés napjának keltével láttak el.

A Központi Tejcsarnok Szövetkezeti Rt működése iránt nem csak a vásárlóközönség, de  a szakma érdeklődése is nagy.

 1886 március 15-én éjfélkor a Budapesten tartott tejgazdasági tanfolyam résztvevői is omnibuszra szálltak a Deák téren, hogy kiadós vacsorát kissé lerázzák, élőben láthassák a főváros dajkáját.(Ahogy egy újságíró a Központi Tejcsarnokot elnevezte)

A telepen (Karpfenstein utcza 18-20) Kunkel Imre igazgató kalauzolta az elégedetten bólogató vendégeket. A fiatal agilis igazgató 1885-től 1893-ig állt az üzem élén és tevékenykedett közmegelégedésre. Sajnálatos módon az ő sorsa sem alakult szerencsésebben, mint Egan Edéé. 1895-ben, amikor már a Hungária Vajkiviteli Társaság vezetője volt, szívszélhűdést kapott és pontosan a legkedvezőbb üzletmenetnél hagyta ott a boltot. De most még csak '86-ot írunk.

Felirat hozzáadása

Ebben az évben már a napi 9247 liter tejet fogadnak, 47 tagjuk, 175 üzletrész a tejgazdaságaikból. Az aránynak megfelelően növelik a fióküzletek számát is. A szövetkezet rövid három év alatt kinőtte   és fejlődéséhez tágabb teret követelt.

1886 május 24-én rendkívüli közgyűlésen jelentik be az új telep megépítését. A határozat dönt a Keleti Gyula-féle Rottenbiller utcai telek megvásárlásáról és a környék díszére váló épületek emeléséről.

Jelenleg,-1988-ban 102 év múltán- a Budapesti Tejipari Vállalat (BTV) Erzsébetvárosi Hűtődepója, valamint a Középmagyarországi Tejipari Vállalat  (KTV) központi irodái funkcionálnak a telepen. (a szerző megjegyzése)

Nagyon összehangoltan hajtották végre a kitűzött célokat, amelyben Kunkel Imrének elévülhetetlen érdemei voltak. A közgyűlés ugye május 24-én volt november végén beindult a termelés a gazdasági épületekben és 1897 májusában kiadható volt az utcai bérház is. A földszinten voltak az irodák és az első és második szint ki lett adva bérleményként.

Mindehhez 150 000 Ft-ra volt szükség, amelyet hitelből fedeztek: a felét 39 év törlesztéssel jelzálog kölcsönből, a másik felét lebegő kölcsönből (ma folyószámlahitel) melynek visszafizetéséért a tagok üzletrészeik arányában felelnek. Literenként 0,2 krajcárral a beszállított tej árából elvont törlesztéssel Az építkezés bizottságába Bálintffy Pált, Brüll Mórt, Ivánka Oszkárt és Rezső Henriket jelölték. A régi telepet 

( Karpfenstein utca) Hat évre bérbe adatott. Mindezeket  végezvén Szeniczei Ödön elnök bezárta a nagy jelentőségű közgyűlést.

Folyt.köv. Központi Tejcsarnok a Rottenbiller utcában

Központi Tejcsarnok Szövetkezeti RT megalapítása 1882-1883

A fővárosi tejkereskedelem rendezése felé a századvég legnagyobb lépése a Központi tejcsarnok megteremtése volt. A születésénél a 41 pestkörnyéki birtokos (Vecsés, Cinkota, Hatvan, Aszód, Süly, Üllő, Gyömrő, Monor) mellett, ott bábáskodott az Országos Tejgazdasági Felügyelőség (OTF) is Egan Ede vezetésével a földmívelési kormányzat nevében.

Egy tejcsarnok felállítás azonban nem olcsó mulatság. Nézzük mire is volt szükség az akkori gazdasági és technikai fejlettség mellett?
Kellett egy telek, fedett helységek, irodák, istállók, kamrák, gőzgép kazán, tejfölöző gépek, vajköpülő, vajgyúró, felhúzógép a tej emelésére, hűtők a teljes tejnek, tejszínnek és lefölözött tejnek,sajtüstök, tejszállító kupák, edények a fióküzletekbe,tejszállító kocsik, lovak, lószerszámok, egyenru-hák a kocsisoknak, munkaruha a munkásoknak, stb.-aztán összesen vagy 220 ezer jó forint. Kellett hozzá még a tehéntartó gazdák azonos érdekein alapuló összefogása, amelyben kötelezettségeket vállaltak saját állat-állományuk és részvényeik arányában az igen tisztelt nagyra becsült "betses tájtársaság"  hozamot hozó hasznos működése érdekében.Miután a szövetkezet tagjait el nem ítélhető módon nem csak a humanitárius célok vezették, az alapszabály szigorúan meghatározza a tagok jogait és kötelezettségeit, az üzletrészek megosztást, azok értékét, az üzletrészenként tartandó tehenek számát és a kötelező tejbeszállítás mértékét.

Az 5-7 tagú igazgatóságot a közgyűlés választja meg, amelyben minden tag annyi szavazattal bír, amennyire üzletrészeinek száma jogosítja. Az igazgatóság joga a társaság elnökének megválasztása.

Ezen választás pediglen esett az első alkalommal a Csíkszentkirályi, és Krasznahorkai gróf Andrássy Aladárra, az ARANYGYAPJAS REND lovagjára, akinek egyébként elévülhetetlen érdemei voltak a 48-49-es szabadságharcban. Többek között Görgey Artúr tábornok főparancsnok segédtisztje, majd később Bem József tábornok őrnagya volt.

 Továbbá azt sem kezelhetnők elhanyagolható ténynek, minek szerint testvéröccse volt annak a gróf Andrássy Gyulának, aki szintén meglehetősen hevesen kivette a részét a szabadságharcban, aki a kiegyezést követően az első magyar miniszterelnök, majd később a Monarchia külügyminisztereként működött hazánk javára.

Az is sokat nyomott a latba, hogy gróf Andrássy Aladár a Magyar Általános Hitelbank egyik alapítója  és 28 évig elnöke is volt, amely
garanciát jelentett arra, hogy a szövetkezeti becses társaság indítása zökkenő mentesen beteljesedjen. Nem elhanyagolható előny egy hitel-
igényes szövetkezet alapításánál

Aladár gróf az alapítást követő kettő esztendő után ugyan lemondott tisztségéről, hivatkozva más fontos feladatainak ellátása miatt, de köz-
gyűlés közfelkiáltással örökös díszelnökké emelte.

Mindenki felismerte, hogy a szövetkezet megalapításában és az indulás kockázatos buktatói kivédésében a stabil  anyagi támogatás biztosítása terén, felbecsülhetetlen érdemei voltak.

Miután gróf Andrássy Aladár a díszelnökségért nem kért anyagi támogatást, a  Központi Tejcsarnok Szövetkezeti Részvénytársaság hálás közgyűlése, érdemei elismeréséül pénzt szavazott meg a portréjának olajba festésére.
Folyt. köv. Karpfenstein utcza az első telephely

Budapest a XIX. század végén (második rész) a "Milimárik"

A helyben termelt tej, s reggelente szekerekről árusított tej azonban csak a szükségesnek harmada volt, a többit a város környéke fedezte, ahonnan kora hajnalban indult meg a gyümölcs, tojás, tej szekéren és gyalog.

       Békés István: "Szegény ember gazdag városban" című könyvében igen érzékletesen írja le, hogy kiktől és hogyan vásárolta az akkori pesti polgár a tejet.

Vidékről, de legalábbis Budakesziről, vagy Soroksárról sereglettek kora reggelenként Pestre az ébredező város képének jellegzetes alakjai a tejárusnők. Szinte kizárólag
 a XVIII.. században Pest környékére telepített német ma-jorosok leányai-asszonyai, többnyire közép, kissé vaskos termetű, vörhenyes hajú, fehér bőrű, pozsgás arcú terem-tések voltak. Fejre borított tarka kendőjüket a lányok ál-luk alatt, az asszonyok hátul, derekukon kötötték meg, a hajadonok nyáron gyakran mezítláb, az asszonyok meg bakancs-cipőben jártak,  míg télen a leányok  és az asszo-nyok egyenként kék sarkú, magas karmazsin csizmát viseltek.
Pest -Budán sokáig az ismert elnevezésük: "milimári" -a német Milkweib, Milkmaedl- tejesasszony, tejeslány szavakból, illetve az utóbbinak hazai sváb dialektuson átszűrt Milimadl formából alighanem a Mári névvel kereszteződve született.
A milimárik részben a törzsvevőiket szolgálták ki, a jobb módú pesti polgárok legtöbbjének állandó tejárusa volt, akik korán reggel a tejet, tejfelt,tejszínt,vajat, túrót házhoz szállította.A törzsvevők kiszolgálására berendezkedett tejárusítók, a mesterségük első kategóriájába a milimári-arisztokráciához tartoztak.
Hosszú lőcsös szekér bakján kocogtak be a hajnali fővárosba, s kedvezőbb anyagi helyzetükből fakadó öntudattal, hajtották katonaságtól kimustrált, de jól tartott, simára kefélt lovukat.A szekéren magas, felfelé szűkülő, sárgarézzel roncsozott, fedővel lezárt szájú, hófehérre sikált fabödönök sorakoztak. A bödönök mellé rendszerint néhány kosár zöldséget, gyümölcsöt is szorítottak.

A második milimári kategória tagjai azt példázták, hogy "ha ló nincs szamár is jó". Ezek a tejárusnők szerényebb vi-szonyok közt termeltek és forgalmaztak, s nem is szamárfogaton, vagy szamárhá-ton, hanem a szamaruk mellett lépdelve gyalogszerrel érkeztek hajnaltájt a vá-rosba. A csacsi hátára nyeregforma tar-tót szereltek, ezen átvetették  a heve-dert, amelynek horgaira kétoldalt fakan-nát és gyümölcsös, zöldséges kosarakat aggattak.
A harmadik legalacsonyabb kategória a lovas szekér és terhesszamár nélkül talpaló lányoké, asszonyoké volt, akik ügyes bal kezük minden ujjára egy-egy köcsögöt fűzve, jobbjukban iccével járták a várost, a házakat és hangosan kiáltották be az udvarokba, Friss tejet..... Tejsűrűt vegyenek!
A gyalogos milimárik egy  része a kapuboltok alatti padkára, zsámolyra telepedett, a tejhabot verve várta a vásárlókat. A háziasszonyok tudták melyik utcában, melyik kapu alatt találják a tejestanyát, s a szomszédság-ból le-leszaladtak egy-két icce tejért, egy üstöcske tejszínhabért.
A fővárosi tejárusítás jól fizetett. A milimárik mind a három fokozatban tisztes megélhetést, bár kevésbé tisztes hírt biztosítottak maguknak. Sajnálatos tapasztalatokkal is alátámasztott közhiedelem szerint a milimárik ugyanis sokkal több tejet, tejterméket adtak el, mint amennyi a teheneik hozama volt. A közönség gyakran panaszkodott a városi darabontokra, a konstáblerekre, majd a rendőrségre, hogy ennek a többlettermelésnek a titkát nem fürkészik eléggé buzgón. De még sok víznek kellett lefolyni a Dunán, amíg a soroksári és budakeszi vízzel való tejszaporításnak szigorúbb és szakszerűbb élelmiszer ellenőrzéssel véget lehetett vetni.
Lásd előző fejezetekben bemutatott Egan Ede áldásos tevékenységének köszönhetően.
Folyt. köv.: Központi Tejcsarnok (Rottenbiller utca)

Budapest a XIX. század végén (első rész)

       1882-ben, a fővárosi tejkereskedelem fellendülésének évében Budapest a rohamos fejlődés időszakát éli. Az 1873-as egyesülés (Pest, Buda, Óbuda) létrehozta Európa 10. legnagyobb városát, közel 200 négyzet-kilométer területen, tíz közigazgatási kerülettel, 280 000, majd a század végére 700 000 lakóssal.
Felsorolni is lehetetlen,hogy mi minden épült ebben az időszakban. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük a nagykörutat, a Sugár út (Andrássy út) palotáit,az Országházat és a Budavári Palotát, a Városliget épület-komplexumait, a Vígszínházat és Operát, a Bazilikát, az új hidakat és rakpartokat,a pesti Chicago bérházait.A legtöbb akkori építmény ma is fővárosunk büszkesége. 1869-től folyt a víz és az utcai gázvilágítás térhódítása.

Az országos átlagnál mindenben fejlettebb fővárosba munkaalkalmat és megélhetést keresve tódultak a népek, mint éjjeli lepkék a lámpára. Ennek a mindun-talan növekvő számú lakosságnak elhelyezésén, fog-lalkoztatottságán, egészségügyi és szociális ellátottsá-gán, mint a nevezetes állatorvosi lovon, tanulmányoz-ható a korai magyarországi kapitalista fejlődés minden gyermekbetegsége.
A sugár úti paloták lakói és a perifériák nyomorne-gyedeiben és barlanglakásaiban tengődők között a városi "polgárság" nagyon széles skálája lelhető fel. Az üzleti életet kezdetben még rangon alulinak tekintő arisztokrácia, az azonban már otthonosan lubickoló és az előbbi csoportba csendesen  ( vagy botrányosan) beszivárgó nagypolgárság, a városi középosztály, akiknek van befektetett vagyona, a dzsentrik és kis-polgárok,akiknek ilyen vagy van, vagy nincs, de in-kább nincs, a nagyon gyorsan terebélyesedő munkás-ság, amelynek csak a szaktudása, vagy munkaereje van (hogy a kettőből melyik, az is nagyon döntő lehet az életnívójára) és a lumpenproletárok, akiknek semmijük sincs. A Vasárnapi Újság beszámol az arisztokraták fényes fogadásairól, a Kis Újság az albérletben szorongó segédmunkásról, akinek egész családja dolgozik, és esténként mégis a népkonyhákra szorul. A köz-élelmezési bizottság pedig arról számol be1885 őszén, hogy Budapesten egész sereg szegény ember táplálko-zik azokból a rothadt hulladékokból, amelyeket  a gyűjtőhelyekre szállított városi szemétből guberál ki és "étkezési" céllal vadássza a patkányokat a trágyadombok alján.

       
  Azt már akkor is tudták, hogy az alkalmi jótékony-kodás nem pótolja a valódi államilag szervezett szociál-politikát:   - néhány menedékhely   (az egyik éppen a Rottenbiller utca 16-ban) kenyér és tejelosztóhely működött - (tejből napi 1000 liter a főváros valamennyi szegény gyerekének, öregének, betegének) - tű a széna-kazalban. A városi nyomor előbb-utóbb a munkásmoz-galom szülőhelyévé vált.

A hosszas kitérő segítségével talán jobban tudjuk majd értékelni a főváros élelmezéséért dolgozók munkáját.
A növekvő számú népesség élelmiszerrel való ellátását egyrészt maga a város, másrészt közvetlen környezete biztosította.
Ez vonatkozik a tejellátásra is.

Mai fejjel már nehéz elképzelni, hogy a főváros legbelső kerületeiben is istállók húzódjanak meg, az utcákon tehenek harapdálják a gyér füvet, pedig ez volt a helyzet egészen az 1930-as évekig.
   Az alábbi táblázat bemutatja, hogy 1881-1930-ig hogyan alakult a főváros létszáma a tehenek számához viszonyítva:

A tartás körülményeiről már kezdet kezdetén se lehetett sok jót elmondani és később is állandóan dúlt a vihar eme városi majorságok körül. Egan Ede 1882-es vizsgálata szerint a tehenek a legtöbb helyen moslékkal, a szeszgyárak hulladékával, stb etetik, az istállók alacsonyak, szűkek és mocskosak, a felhasznált edényeket nem fertőtlenítik és nem tisztítják rendesen, az este fejt tejet reggelig az istállóban hagyják. Az így kezelt tej okozója annak, hogy folyamatosan pusztít a gümőkór és bélhurut, és hogy száz született gyermekből 33 nem éri meg az egy éves kort.
132 tejkereskedő 10 000 liter tejének vizsgálata lactodensimeterrel (fajsúlymérő) igen pocsék eredménnyel járt: 77 tejpróba volt vizezett, 13 lefölözött, 9 kellemetlen ízű és csak 33 bizonyult normálisnak.

A tejkereskedők 5-6 krajcárt fizetnek literjéért a gazdáknak, de a fogyasztók már csak a duplájáért jutnak hozzá. A tejtermelő gazdák ugyanakkor mégis teljes bizonytalanságban vannak, hogy a megtermelt tejet el tudják-e adni, s ha igen, milyen áron?
Ez utóbbi bekezdés mintha napjaink problémájára is utalna (Lejegyző blogger megjegyzése)
Folyt köv.

Egan Ede munkássága (Második rész)

Budapest akkori állapotait a következő fejezetben tárgyaljuk, de kis ízelítőként ismerkedjünk meg azzal a kalandos tejvizsgálati módszerrel, amelyre a lelkiismeretes hivatalnok kényszerült, ha megbízható eredményt kívánt felmutatni a fővárosban árusított tej minőségéről.

Egan Ede, minden akkori kerületre egy napot szánva, tíz napon keresztül járta bérkocsival a várost. Egy hordárral minden eladónál (boltban, házalóktól és kávémérésben egyaránt) bögrényi tejet vásároltatott és azt a szomszéd utcában várakozó bérkocsinál külön-külön jelzéssel ellátott kannákba töltötték. A vizsgálat olyan elszomorító eredménnyel járt, hogy a Felügyelőség állandó utcai és vasúti hatósági ellenőrzést javasolt. Történtek lépések, de csak alkalomszerűen és ennek megfelelő hatástalansággal.

Egan Ede már akkor szembekerült egyrészt azokkal, akik a tejpiac ellenőrizetlenségéből komoly hasznot húztak, másfelől a hatóságok korrupt szelektíven ítélkező, jobbik esetben csak lusta, nehezen mozgó képviselőivel.Az igazi gondot viszont akkor vette a nyakába, amikor pár év elkedvetlenedés és külföldön töltött időszak után szakmai indíttatásból elvállalta a minisztérium úgynevezett "hegyvidéki akció"--jának vezetését. A monarchia legnyomorúságosabban viszonyok között élő népének a ruszin szegényparasztságnak a megsegélyezését.

A végrehajtáshoz elég szerény eszközöket kapott: a 4000 családnak juttatott 12000 hold mérsékelt díjú legelő és néhány ezer részletfizetésre átadott tenyészmarha az éhínséggel küszködő nemzetiség problémáját nem oldhatta meg kielégítően.Ezért persze igazságtalan lenne a jó-szándékú szakembert felelősségre vonni, ahogyan azt az Új Magyar Lexikon teszi. A támogatás összegéről természetesen nem ő döntött, reflektorfénybe került közéleti szereplése nyílt és szókimondó természete folytán számára semmi jót nem hozott. Az adott időszak spekulatív politizálását ismerhetjük Szabó István Rédl ezredes című filmjéből.

A végzetes baleset 1901 szeptember 20-án (különös véletlen, hogy ez a Központi Tejcsarnok 18 éves születésnapja) Ungvár környékén történt egy gépkocsi úton. Egan Ede kérte a vele utazókat, hogy álljanak meg egy dombnál, mert szeretné új "Mauser"-jét kipróbálni. Kiszállás után, a sáros kaptatón felfelé haladva megcsúszott és elesett.A töltött fegyver ennél a mozdulatnál a földnek ütődött és olyan szerencsétlenül sült el, hogy az alig 50 éves mezőgazdászt halálosan megsebesítette. A körülötte zajló vitákra jellemző, hogy volt, aki vastag röpiratokban bizonygatta, hogy Egan Edét meggyilkolták. A hatósági vizsgálat azonban a fentebben leírtakat igazolta.

Egan Edének a magyar tejipar létrehozása és fejlesztése terén szerzett érdemeit a hálátlan utókor kellően még nem méltányolta.

E történet közreadójának megjegyzése: A magam nevében aki ültem hat évet abban az igazgatói székben, amely utódja lehet az 1883 szeptember 20-án  Egan Ede közreműködésével alapított Központi Tejcsarnok Szövetkezeti Rt-nek, főhajtással elismerem Egan Ede szakmai nagyságát és a "tejipar" első úttörő, de máig ható munkásságának eredményét.

Egan Ede éltének és munkásságának megítélése (Az Új Magyar Lexikon) szerint egyoldalú,  de túlhaladott álláspont, mert az utóbbi időben sokan foglalkoznak Egan Ede ruszinokért tett szerepével. Nem véletlen, hogy a "ruszinok megmentője" jelzővel van benne a mai köztudatba.

Egan Ede szobrot és emlékművet kapott Kárpát-alján Ungvár mellett 2009. szeptemberében halálát követő 108-ik évben 

Azért hálás ez az utókor.

folyt. köv.

Egan Ede munkássága (Második rész)

Budapest akkori állapota

Ma a jövőre is gondolni kell!

Egan Ede munkássága (Első rész)

1882 november 24-én az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) szakosztályülésén olyan alapos elemző, tényekben gazdag és élesen kritikus előadás hangzott el a tejtermelés és értékesítés hazai helyzetéről, hogy még az OMGE sokat próbált tagjainak is leesett az álla.

Egan Ede -mert ő volt a felolvasó- fiatal kora ellenére sem volt a feltétlen kritika híve. Miután közölte, miszerint " Budapest tejliferánsai többet rángatják a kútgémet, mint a tehén tőgyét",  -konstruktív javaslatot tett a tejtermelés bizonytalanságainak megszüntetésére.Nevezetesen: tejszövetkezet és tejcsarnok felállítására, tejpropaganda beindítására, egyben kész szabályszervezetet is kínált a tej ellenőrzésére a fejéstől az elárusító pultokig.
A 31 éves mezőgazdasági szakember nem csak elméletekkel támasztotta alá ötleteit, lévén maga is gyakorló, nemzetközi szinten is összehasonlítással bíró gazda. Ír ősnemesi származású édesapja (id. Egan Ede) a legelsők között alapított borostyánkői birtokain jól prosperáló tejgazdaságot, amelynek igazgatását 1881-ben bekövetkezett halálakor fiára hagyta.
Egan Ede azonban igyekezett ennél sokkal szélesebb körben munkálkodni, amely nem csak a korabeli köz javát szolgálta, hanem az áldásos tevékenysége a ma szakembere számára is zsinórmértéket jelent.
Sajnálatos balesettel végződött (ha az volt) rövid élete során fáradhatatlan buzgósággal dolgozott a magyar tejgazdálkodás és tejipar (ez a szó még akkor mindenkinek furcsán hangzott) megteremtésén.
Agitátori hévvel hirdette mindenütt az egész országban a helyes (nagyrészt az általa kidolgozott) eljárások gazdasági és egészségügyi fontosságát.
A szakminisztérium vezetése felismerte benne  a tehetséggel párosuló tenni akarást és megbízta az 1883-ban felállított Országos Tejgazdálkodási Felügyelőség vezetésével. Az intézmény feladatául tűzte ki, hogy kormányzati eszközökkel támogassa az "okszerű tejgazdaság" terjesztését, szövetkezetek létesítését, munkafolyamatok ellenőrzését, a tejpiac modernizálását.
Egan Ede céltudatos következetes ember volt, munkáját igyekezett becsületesen és eredményesen végezni. Rövid három év alatt hat tejszövetkezet megszületésénél bábáskodott.
1883 szeptember 20-án felügyelete alatt indult be a Központi  Tejcsarnok Szövetkezet első üzeme is a Rottenbiller utca 31 szám alatt, ahol végre megvalósulni láthatta legmodernebb elképzeléseit.
Folyt. köv.

A kiegyezés jelentősége

A szabadságharc dicsőséges, de nyugtalan évei, és az azt követő megtorlás (nevével ellentétben lehangoló "Bach-korszak" az osztrák-magyar kiegyezés konszolidált körülményeket teremtett az országban, és ekkor már nem kellett különösebb bátorság a tőkebefektetésekhez.A lehetőségek minden téren hatalmasak.Gondoljunk csak bele, hogy röpke pár év alatt a vasutak teljesen behálózták a Kárpát- medencét, vagy, hogy Metternich íróasztalánál már az a gróf Andrássy Gyula ül, akinek egykoron (a Szabadságharc alatt viselt dolgai miatt) a halálos ítéletét iktatták.

Kitört a gründolási láz. A lehetőségeken túllépő délibábos tudatlanság és a tudatos üzérkedés ugyan rövid időre kisebb válsághoz vezetett 1873-ban, de ezután a tőkés fejlődés felveszi a normális európai ütemet.

A 70-es, 80-as évek hozzák meg a mezőgazdaság igazi átalakulását is. A stabilizáció,hitellehetőségek, a monarchia hatalmas  felvevő piacának biztonsága, és a technikai fellendülés, (témánknál maradva: Lefeldl és de Laval urak találmányai) együttesen nagy kezdősebességgel mozdítják el a holtpontól az élelmiszer-termelést, iparszerű formákat alakítva ki a hagyományos házi manufaktúrás feldolgozás helyett.

Az, hogy a szarvasmarha tenyésztés a mezőgazdaság nehézipara, ezekben az években találták ki.

Most jött el a "betses társaságoknak" ideje.Sorban alakultak meg a tejtermelő gazdák szövetkezetei, -a legelső Reiszig Alajos kámoni birtokos kezdeményezésére 1882-ben, Szombathelyen. 

Létrejöttüket a gazdák jól felismerhető érdekein túl a hatóság ösztönzései is nagyban segíti.

Széchenyi Pál földmívelési és egyéb ügyek minisztere létrehozza az  Országos Tejgazdasági Felügyelőséget (OTF) azzal a céllal, hogy rendet teremtsenek hatósági eszközökkel az élelmiszer-gazdaság e jelentős ágazatában, mert a korábban lejegyzett állapotokon volt mit javítani. Elsősorban le kellett törni a tej hamisításokat és minőségi szabványok bevezetésével, szigorították, és ellenőrizték az emberiség egyik legfontosabb táplálékát.

A fent említett miniszter nagyon jó érzékkel egy külhoni iskolákban jól képzett, kellő gyakorlattal rendelkező 31 éves fiatalembert helyezett az OTF élére, akit Egan Edének hívtak  

Folyt.köv.

A kiegyezés jelentősége

Mit jelentett a kiegyezés?

A szabadságharc dicsőséges, de nyugtalan évei és a nevével ellentétben lehangoló "Bach- korszak" után az osztrák-magyar kiegyezés konszolidált körülményeket teremtett az országban, és ekkor mér nem kell különösebb bátorság a tőkebefektetésekhez. A lehetőség minden téren hatalmasak. Gondoljuk csak el, hogy röpke pár év alatt a vasutak teljesen behálózták a Kárpát-medencét. Vagy mekkora változást jelentett az a tény, hogy Metternich íróasztalánál már az a gróf Andrássy Gyula ült, akinek egykoron a (Szabadságharcban viselt dolgai miatt) a halálos ítéletet itt iktatták.

 Kitört a gründolási láz. A lehetőségeken túllépő délibábos tudatlanság és a tudatos üzérkedés ugyan egy rövid időre rövid válsághoz vezetett 1873-ban, de ezután a tőkés fejlődés felveszi a "normális" európai  ütemet.

A 70-es, 80-as évek hozzák meg a mezőgazdaság igazi átalakulását is. A stabilizáció, hitellehetőségek, a monarchia hatalmas piacának biztonsága, és a technikai fellendülés, (témánánknál  maradva: Lefeldl és de Laval urak találmányai) együttesen nagy kezdősebességgel mozdítják el a holtpontról az élelmiszer-termelést, iparszerű formákat alakítva ki, a hagyományos házi feldolgozás helyett. Az, hogy a "szarvasmarha tenyésztés a mezőgazdaság nehéz ipara", ezekben az években találták ki.

                                                               

mtothzsiga@gmail.com

Hogy kell a pesti tejes kofát rászedni?

Amiről a fenn említett lap (NEMZET GAZDA) 1817-ben, "Hogy kell a pesti tejes kofát rászedni?" címmel ír közvetlenül érint bennünket, hiszen ez az első híradás a pesti tejpiacról: 

Pesten, á lefelezett állott tejnek az ítzéje 12 krajtzár, ez közel már fejér víz. A második téjet mérik 24 krajtzáron, á harmadikat 48 -on. Ez eddig á mértékletes tsalárdság.Vannak ojjanok is, á kiknek annyiféle tejek van, á mennyi tettzik, 5-8-10 féle. Az előkelőbbek hordanak á kávéhoz á negyvennyolc krajtzárosból, mejl 2-3 nap még szenvedhető, de azután á 24 krajtzárosba vág, sőt még alább is.Fél meszej (0,42 lt) 16 garasos helyett venni kell tőlök 1 meszej 8 garasost 4 garasonés és ezt szinte fél óráig pártúzön, lábasban, lassú bugyogással, tátva-nyitva fűzeni, hogy felére gőzölögjön el. Sok próba szerént ebből a téjből sokkal, igen jobb téj lessz mint, é 16 garasos.

Mi ennek a szabados tsalárdságnak á fészke? Az, mert Pesten még, senki sem létott tejjel-mézzel fojóuttzát, de Bécsben igen gyakran. Mikor á kofák meg sem gondolják, végig- megyen az eleség-Komisszáros, á tejes kofák során, és az ebbéli ösmerete szerént, sorra düjtögeti a "vizes tejet".
A "NEMZETI GAZDA" publicistája lehet, hogy maga is elképedne, ha tudná, hogy a magyar sajtó alaphangja a fővárosi tejellátás ügyében 130 évig az lesz, amit ő ütött le jóindulatú cikkében. A magas C.
Térjünk azonban vissza a kiinduló ponthoz, a vidéki marhaistállóba. A jobb tejelő fajtákra való áttérés természetesen nem csak elhatározás kérdése, a költséges tejgazdasági tehenészettel való próbálkozást csak az olyan latifundiumok urai engedhették meg maguknak, mint a hetményi és mezőkeszi uradalmakkal bíró Hunyady gróf, vagy a zalavári apátság, amely istenfélő szolgái 1840-ben  Csácson, majd 1853-ban Zalaapátiban végeztek úttörő kísérleteket ezen a téren. A főváros környékén 1850-ben létesült Cséry Lajosnak (a kétes hírű Cséry telep névadójának) gazdasága. Őt aztán a népnyelv rövidesen el is keresztelte "pesti tejkirálynak" A 60-as, 70-es években már majd minden nagyobb birtokon divatba jött az új módi, főleg a környékbeli nagy települések, városok felvevő képességére blazírozva, szebben fogalmazva, a növekvő népesség tejigényének ellátására. a folyamatban katalizátorként  működött az el nem hanyagolható körülmény, hogy az 1860-as évek magas búza árai a semmibe tűntek és ajánlatosnak látszott hogy a gazdaságok több lábon álljanak, méghozzá lehetőleg olyanokon, amelyeket nem rúghat ki alóluk a külföldi konkurencia. Erre kitűnően alkalmasnak látszott a tejgazdaság.

folyt. köv. 

I. A szürke marha és az "betses társaság"

Festetics György gróf érdemei a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásában mindenki előtt ismertek, aki valaha is kúrálta magát Hévízen, és csendes megadással beiratkozott a Keszthelyt bemutató fakultatív programok valamelyikére.Ha egy kellőképpen lelkes kultúrosra akadt, azt is megtudhatta, hogy az érdemdús gróf, aki 1997-ben az első mezőgazdasági szakiskolát, a "Georgikont" létesítette, elsőnek alapított az országban tejgazdasági módszerekkel dolgozó tehenészetet is.
Ne gondoljuk azt, hogy ez szokványos viselkedésnek számított normális főúri társaságban. Aki nem volt ilyen különc az megelégedett az uradalmairól átutalt jövedelem elszórásával a bécsi kaszinókban és nem sokat törte rajta a fejét, hogy a jobbágyai milyen módszerekkel túrják a földet. Ezt a tiszttartókra bízott honi mezőgazdaságot pedig csak igen erős külső hatások mozdíthatták ki az örökölt elmaradottság kasznárboldogító paradicsomi állapotából,-rabszolgának és jobbágynak nem erős oldala az innováció. Nekik nem gondolkodni kellett, csupán dolgozni látástól vakulásig. A megtermelt javak elosztásának a gondja sem nyomta a vállukat, -erre meg kereskedésre ott volt az intéző.
Piacra szállítani csak búzát volt érdemes, üzletelni ezen kívül azzal lehetett, ami úttalan utakon saját lábán poroszkált el a városba: vágómarhával, sertéssel, lóval, juhokkal és egyéb jószággal. A termő terület első sorban közvetlen környezetét látta el,- zöldséget, vagy tejet pénzért adni,-eszébe nem jutott senkinek. A fölösleget hagyomány útján terjedő módszerekkel dolgozták fel.Félreértés ne essék, ebben az időben ha tejről esett szó, mindenki tudta, hogy juhtól, vagy bivalytól fejték. A "címeres" szürke magyar marha egykedvű igahúzó volt, de keveset tejelt.
Még a csillagrendszerek kedvező együttállása előtt is volt azonban, aki gazdasági és egészségügyi indokok alapján jól látta a tejgazdálkodás hasznosságát és sorompóba is szállott mellette. Volt ez pedig a "Nemzeti Gazda", a mezőgazdasági ismeretterjesztésnek korai bajnoka, a gyakorlati tanácsokat dicséretes buzgalommal osztogató lap, amelynek egyetlen számából megtudhatta a járatlan gazdálkodó, hogy mi a teendő különös marhadühösség esetében, (mikor az állat össze-vissza nyargal, bőg, kapar, szemei tüzesen forognak és forró lehelletet hirtelen vesz), hogy gyógyítható az aranyér, (sárgadinnyéből faragott "tsapotská" alkalmazásával) és hogy miként csalható csapdába az idegesen ciripelő tücsök- (lopótökbe töltött mézborral. Nos, a lap 1814-ben egy Genova melletti tejgazdaság példáját említvén a következő felhívást tette közzé:
Ha akadna egy olyan okos Tájtársaság á melynek á tagjai á magok természeti tejbeli házi szükségleteken kívül, á megaludni szánt tejet 1, 2, 5, 6, s több ittzénként, napjában 2-3 akóig (kb. 100-150 liter) össze adnák, és ezt az igen hasznos társaságot egy ahhoz jól értő személy által beindítanák, s annak foganatjáról bennünket tudósítanának: ígérjük, hogy annak betses társaságnak a Nemzeti Gazdát ingyen és ezen betses vezeték alatt fogjuk küldeni:A Téjtársaságbeli Legelső Betses Társaságnak,-azon kívül eladó vájra, sájtra állandó és jó vevőket szerzünk.
A felhívás nem járt elsöprő eredménnyel, a betses társaság-ra még egy ideig várni kellett, arról nem is beszélve, hogy Carl Gustav Patrik de Laval, a jobbágyfelszabadítás és a kiegyezés még meg sem született, ez még mindig a jövő zenéje. Európai lemaradásunk ekkor durván 70 év ebben a dologban, ezt azért jó tudni, hogy értékelni tudjuk későbbi fejlődésünk lendületét.

Ha akadna egy olyan okos Tájtársaság

Központi Tejcsarnok 1883-1945

Tiszteletbe tartva Gere István szerzői jogait aki 1996 évben még raktárosom volt az általam igazgatott Főtej Kft-nél (Budapest Rottenbiller út 31.)csorbítatlanul írom be a blogomba az általa szerkesztett és írt kéziratot. A leírt történet levéltári és egyéb Budapesttel kapcsolatos történelmi dokumentumok felhasználásával készült. Az irodalmi jegyzéket a végén fogom közölni. A fényképek fénymásoltak, sőt stencil technikával lettek készítve, így a minőségük nem valami jó, de egyes képeket, ha fellelhető megpróbálom a netten megkeresni. A következő kép a Rottenbiller utcai Irodaház: